Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Bevezetés

13

Seidl Manó, 1855 óta a kór- és gyógyszertan tanára. Mindhárman azonban néhány évi ittműködésük után elhagyták tanszékeiket. 1860-ban az egyetem tanácsa folyamodott, hogy magyar legyen a tanítás nyelve és mikor Czermakot a sajtóban is megtámadták, megvált tanszékétől, még pedig úri módon. Zokszó nélkül érzékeny búcsút vett sok barátjától, akiket itt magának szerzett, teljesen méltányolva, hogy a nemzet jogainak érvényesítésére törekszik; hogy ezt ő mennyire őszintén érezte, bizonyítja legjobban, hogy még évek múlva is visszalátogatott ide, hogy régi barátaival — elsősorban Marku- sowszkyval — kezet szorítson. 1860-ban vele együtt Wertheim és Seidl is elhagyták tanszéküket.

Amikor Balassa 1843-ban idejött, a Hatvani-utcai régi kolostor-épületben elhelyezett klinikáján összesen tizenhárom ágy állott rendelkezésére; ő, aki a bécsi Allgemeines Krankenhaus gazdag beteganyagán nőtt fel, itt nagy böjtre volt fogva. De ez munkakedvét nem vette el, dolgozott fényes sikerrel, sebészi híre egyre terjedt és a modern sebészetet hazánkban ő alapította meg. Alapos tudása és ritka sebészi képessége volt, technikája éppoly biztos, mint elegáns volt; Dumreicher még a hetvenes évek elején egy alkalommal akkori segédjei, dr. Albert és dr. Hofmockl előtt így nyilatkozott: „von Allen die ich je gesehen, hat Balassa am elegantesten operirt“. Emellett serény volt irodalmi működésében is, de eleinte nehézségekkel küzdve. Igaz ugyan, hogy Bugát Pál már 1831-ben alapította Toldy (Schedel) Ferenccel az Orvosi Tár-t, amelyet azután 1848-ig Flór Ferenccel együtt szerkesztett; de ennek a folyóiratnak irányától Balassa idegenkedett, úgyhogy az Orvosi Hetilap megalapításáig — 1857-ig — értekezései az österr. és a Wiener med. Wochenschrift-ben jelentek meg; ezentúl az Orvosi Hetilapnak volt egyik legbuzgóbb munkatársa. Végre, tizenhat évi küzködés után, 1859-ben sikerült elérnie, hogy a sebészi klinikát az Országúton (ma Múzeum-kőrút 6. szám) a régi állatorvosi tanintézet I. emeletére helyezték át; itt huszonhét ágy állott rendelkezésére.

Az állatorvosi tanintézetnek ez a régi épülete hosszú éveken át jelentős helye volt a mi fakultásunknak, melyben több orvosi generáció fordult meg. Kétemeletes ormótlan nagy épület volt ez, két kapubejáróval; az udvart kétoldalt földszintes istállószámy szegélyezte, maga az óriási, rendezetlen