Diószegi Sámuel: Orvosi füvész könyv, mint a' magyar füvész könyv' praktika része (1813)
Első rész - VIII. Tzikkely. Az Orvosi Szerek Feltalálása
semmit, hanem azokat maga a’ természet forraszt* ja öszve; a’ sebeket is többnyire maga a’ természet gyógyítja meg, tsak az akadályokat kell elhárítani, meljek az ő munkáját hátrálnák: még is sereggel vágynak ólján plánták, meljeknek a' régiek tsontforrasztó ’s sebgyógyító erőt tulajdonítottak. 3. Sokszor megtsalatkozik az ember abbann is, hogy a’ meggyógyúlását annak az orvosi szernek tulajdonítja, a’ meljikkel legutólszor élt. Megbetegszik az ember, és ha nints orvos, mindenhez fojamodik, és mindent megpróbál, a’ mit mások komendálnak. Meglehet, hogy azok küzzííl valameljik, kezdett is segíteni valamit az életerőim ; de a’ beteg mindég mást, mindég mást szeret próbálni. Egyszer az életerő hatalmat vészen a’ betegségenn, és a' beteg meg kezdvénn fordulni , nem győzi eléggé dítsérni azt a' szert, a’ meljel legközelebb élt; holott meglehet, hogy az még akadályoztatta, és késleltette a’ gyógyulást. Ez a’ hiba terjesztett el a’ Köznép közt , ezer tehetetlen szereket, bizonyos nyavaják, nevezete- senn Köszvény , Hideglelés, Fogfájás ’s a' t. ellen , meljeket sereggel tukmálnak az iljen szenve- désbenn lévő betegre; az pedig panaszolkodik, hogy néki semmi sem használ. Mind ezek mellett is pedig meg kell jegyezni, hogy az orvosi szernek munkája nem tsak attól függ, minémü állapotbann vagyon a’ beteg- benn az életerő, és a' betegség matériája; hanem attól is, minémű az embernek belső alkotása* vagy természete. Minthogy pedig ez véghetetlen sokféle, és külömböző lehet: látni való, hogy gondolni sem lehet ólján orvosi szert, a’ melj minden embernek eggyeránt használjon. Némelj embereknek természete különöseim iszonyodik bizonyos Az Orvosi szerek feltalálása.
