Diószegi Sámuel: Orvosi füvész könyv, mint a' magyar füvész könyv' praktika része (1813)

Első rész - VII. Tzikkely. Az ember Egéssége, Betegsége, Orvosság

rába veszi az eledelt, t. i. ólján plántái vagy állati részeket, meljek már a’ természeti erők hatalma alatt vágynak, és így a1 rothadáshoz készülnének. Maga a’ test híg és kemény részekből áll, meljek a’ természeti erők törvénye szerént, poshadásra, rothadásra hajolnának ’s a' t. Ezen természeti erőknek külső és belső érdeklései, ingerlései által ébresztődvénn az életerő, tartja magát azok ellen és har(tzol, hogy azok a' testbenn kárt ne tehessenek, és abbann az ő munkáját ne akadályoztathassák.

Mikor hát az emberbenn az életerő^ a' maga formáló, viszszaszerző, és (annak idejébenn) tenyésző munkáit, könnyenn és minden alkalmatlanság nélkül gyakorolhatja; nevezetesenn a’ gyomor jól emészt, úgyhogy az ember nem is érzi hogy gyomra volna ; a’ vér könnyenn forog, úgyhogy az ember nem is érzi hogy szíve volna; a’ tüdő, vesék, máj, lép s’ a’ t. mindenik a maga alkotása szerént való kötelességét minden nehézség nélkül teljesíti, úgyhogy az ember nem is érzi, hogy ezek a’ belső részei volnának; eggyszóval, mikor minden érző és más tagok, a’ magok munkáját helyesenn, fájdalom és alkalmatlanság nélkül viszik véghez: akkor az életerő vidám, az élet édes, és a test eg essége s.

Mikor pedig valamelj külső vagy belső ok, valamelj tagnak, vagy belső résznek, vagy az egész testnek alkotása szerént való munkálkodását akadályoztatja; nevezetesenn: a’ gyomor nem jól emészt; a’ természeti tisztúlások megrekednek; a’ belső részeknek nedvességvivő tsatornái bédugúl- nak; a’ vér és nedvességek megtsípősödnek;’sa’ t; eggyszóval, akármelj rész vagy tag a’ maga munkáját nem teljesítheti: akkor a’ test megbetegszik, az ember külömb külörnb fájdalmakat

42 Égésség, Betegsége Orvosság.