Diószegi Sámuel: Orvosi füvész könyv, mint a' magyar füvész könyv' praktika része (1813)
Első rész - II. Tzikkely. Az Életerő
6 Az Életerő. tendeig tartó füveknek gy ökereibenn egész télemt által; így nyugszik a’ Bogarakbann az ő életeknek második időszakaszábann, midőnn bábokká változvánn hevernek a' rejtek helyekenn, vagy a’ koporsókbann, , meljekbe magokat bészőtték; így nyugszik a’ télenn alvó állatokbann is, három, négy 's több hónapokig. Sőt nem lehetetlen, hogy ha valamely télenn alvó állat, Ürge, Hörtsök, Kígyót ßeka ’s a’ t. méljenn találta magát a’főid alá ásni. esztendőkről esztendőkre nyugodva marad benne az Életerő. Különös, és tsudálkozásra méltó példája van az elállóit Életerőnek a’ Varasbé- kákbann. Megesik t. i. (a' mint azt erőssenn állítják) hogy mikor a’ nagy vén fákat hasgatják, vagy a márvány köveket darabolják, azoknak közepéből varasbéka gördül ki, melj a’ szabad Lvegőre jutvánn, kevés idő miílva feléled. Mint- h gy annak oda lett jutásának sem a’ fábann, sem a márványbann semmi nyoma nem láttzik: azt lehet gondolni, hogy a' márványba még akkor bevette magát, mikor az agyag volt, a’ fába pedig mikor az fiatal volt, és benne egy két esztendeig aluvánn, az alatt a’ fa a’ lyukat kéreggel bévonta, a’ levegőeget tőle elzárta, és így az Életerő Századokig lehetett benne elállva, vagy nyugvó állapotbann. Ide tartozhatnak az Azalék Férgek is, meljek megszáradva, esztendőkről esztendőkre, az életnek minden jelensége nélkül vágynak : de mihelyt a’ víz, vagy más nedvesség hoz- zájok ér, azonnal felelednek. Az emberbenn nem szokott rendszerént elál- lani az Életerő egész haláláig: vágynak mindaz- által ólján nyavaják, és más környűlállások, meljek ő benne is elállítják azt; de a' melj azutánii vagy magától elindul, vagy el lehet azt indítani, ha nem késnek a’ segedelemmel; mert kiiiöm-
