A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Dr. Klug Nándor: Kari jelentések
106 mely az eddigi módszereknél is tökéletesebb és nevezetesen állandóbb eredményeket ad. Tekintettel szerzőnek szorgalmára, a mellékelt górcsői készítmények által beigazolt szövettani technikájára, különösen pedig arra, hogy csontvizsgálati módszereinket előbbre is vitte, a pályaműnek a pályadíj, mint a melyre tökéletesen rászolgált, odaitéltetett. Szerzőül Ziffer Hugó, V-öd éves orvostanhallgatót nevezi meg a jeligés levél. III. A belgyógyászatból a harmadszor kitűzött következő 24. számú tételie: „A központi és körzeti bénulások fogalma és sympto- matologiája. Jutalma a Pasquich-alapból 70 frt“, két pályamű érkezett be. Az egyik munka jeligéje : „Első kisérlet“, a másiké : „Graecus“. Kétly Károly ny. r. tanár bírálati jelentése szerint az utóbbi 16-oldalas férczmunka, a hol a bénulásokra vonatkozó rész valamely közkeletű kézikönyvből van kiírva s már az első mondat is absurdum, szóval a dolgozat kritikán alóli. Absolut értékű, örvendetes eredményt mutat fel azonban az „Első kísérlet“ czímü pályamű. Szerző rövid, de a munkában fejtegetett kérdések megértéséhez elegendő anatómiai bevezetés után a központi és körzeti idegrendszer mozgató részének fiziológiáját tárgyalja. Ugyanitt kellőképen méltatja a neurontheoriát is. Ezen két bevezető fejezet után áttér a tulajdonképeni tárgyára, a bénulásokra. Szerző tényleg a kitűzött kérdést tette földolgozás tárgyává, még pedig az idevágó, alig_ áttekinthető irodalomnak jórészt eredetiben való áttanulmányozása alapján. Ez utóbbihoz szükséges szorgalom maga elegendő volna arra, hogy e munka a pályadíjra érdemesnek nyilváníttassék. De e nagy szorgalom mellett ép oly dicséretreméltó a szerző irodalmi jártassága, a melylyel a nagy chaosból ki bírja szedni az összetartozókat és ezeket logikus összefüggésben le is tudja írni. Nem hallgatható el, hogy szép számmal vannak helyesírási hibák, hogy sok helyütt nem a legtalálóbb kifejezést használja és hogy a nyelvezet egyáltalában nem érdemli meg az „édes anyanyelv“ epithetont. De midőn látjuk, hogy szakmájában
