A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Dr. Klug Nándor: Kari jelentések
87 Jelentés a jogbölcseletből kitűzött következő pályázati felhívás eredményéről: „Vizsgáltassák meg valamely tetszés szerinti (modern, lörténeti vagy néprajzi) tételes büntetőjog a tekintetben, mennyire uralkodik abban a czélszerűség és mennyire a megtorló igazság gondolata, vagy más, a czélszerűség elvétől független elv.“ E felhívásra, mely ezidén másodszor tétetett közzé, két pályamunka érkezett be. Az egyiknek czíme: JBüntetőtörvény- könyvünk a czélszerüségi iskola világításában, a másiké: A ez élsz erüségi elv Szent László biintetőtöroényhozásóiban. Az elsőnek az a hibája, hogy nem választja el azt a kérdést: czélszerü-e valamely büntetőjogi intézkedés, attól a kérdéstől, czélszerüségi meggondolás hozta-e létre. Fejtegeti ugyan az utóbbi kérdést is, de az előbbit, jóllehet, az nem esik a pályázati felhivás keretébe, folyvást előtérbe tolja. Főképen azt vizsgálja, helyesek-e a magyar btk. intézkedései és e tk.-nek kritikáját adja a czélszerüségi iskola szempontjából. ítéletei ugyan nem eredeti, de beható és következetes gondolkodásról és elég tágkörű büntetőjogi ismeretekről tesznek tanúságot. Munkájának legsikerültebb része a büntetés helyes mértékéről szóló, a melynek elmés és szabatos fejtegetései teljes elismerést érdemelnek. Végkövetkeztetései elfogadhatók. A második dolgozat Szent László decretumainak büntetőjogi intézkedéseit tisztán a czélszerüségi elvre igyekszik visszavezetni és ügyesen ki tudja mutatni ezt az eredetüket olyankor is, a mikor a látszat ösztönszerü cselekvése vagy megtorló elméletre utal. Pályázót azonban ezt az igyekezete túlzásokra is ragadja, mert a hol valamely intézkedésnek a hasznossági belátásból való eredetére elfogadható indokokat nem talál, ott erőszakos okoskodással igyekszik azt kimutatni. Ilyen az a magyarázat, hogy a tetten kapott bűnös szigorúbb büntetését hasznosnak látták volna, a helyett, hogy azt a felindulásból magyarázná. Szerző a czélszerüségi belátásra vezet vissza oly intézményeket is, a melyek Szent László törvényeiben nyilván már csak eredeti jelentőségüket vesztett intézményeknek kon-
