A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza

73

vagy másik tekintetben nem találtam el a leghelyesebbet, s többet kívántam az elérhetőnél. Megnyugtat azonban a tudat, hogy egyetemünk tudományos életének föllendüléséhez meleg szeretet köt, s ha nem is találtam meg mindenütt a legjobb utat, annak a keresésére megtettem a kísérletet. Tot capita, tot sensus; mindenkinek megvan a maga véleménye felsőbb oktatásügyünkről; a ki azt elhallgatja azért, mert a kor áramlatával ellenkezik, az nem szolgálja jól a kezére bízott érdekeket. Haladás csak az eszmék tisztázásától várható, s tekintsék az előadottakat otyannak, mint gyenge kisérletet arra, mily szempontok lehetnek irányadók a napirenden levő sok rendezetlen egyetemi ügy szervezésénél. Higgadt Ítélet és a középút megválasztása nem fognak eredmény nélkül maradni. Veritas in medio posita est; qui potest, adscendat; qui audet, rapiat; et applaudemus (Gundling, 1711.)

Végül áttérek mai összejövetelünk utolsó részére: a pályadíjakra.

A mai ünnep a győzők, a nyertesek megjutalr

mazásának dicső napja, ügy mint a régi görögök, a természettől testi és lelki tulajdonságokkal gazdagon megáldott nép, isteneinek évenkint rendezett játékaiban bemutatta képességeit testi ügyességéről és szellemi haladásáról : úgy számol be ma egyetemünk ifjúsága arról, mennyit volt képes a kitűzött feladatokból megoldani, mennyi erkölcsi erőt tudott komoly kérdések megoldására kifejteni, hogy ezek alapján Ítéletet alkossunk a fölött, mit várhat a haza sorsának jövendő intézőitől.

Az egyetem nem akadémia, s ily szempontból ítélve írja ki pályakérdéseit és bírálja is meg. Nem várhat növendékeitől oly eredményeket, melyek a