A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza
58 a minek már eddig is rendkívüli haszna volt a német tudományosságra. Ilyen alapokat kellene nálunk is teremteni, hogy tanárainknak a külföld gyors emelkedésével való megismerkedése és a folytonossági kapocs fentartása lehetővé tétessék. 5. A tanulók. Tudományos kiképzésben csak az részesülhet, a ki a tudomány elsajátításában saját munkájával részt- vesz. A ki csak annyit tanul, a mennyire a gyakorlati életbe való kilépésnél szüksége lesz, abból lehet ugyan hasznavehető hivatalnok, vagy orvos, vagy más, de valami jelentékenyet az életben soha sem fog létrehozni, s a középszerűségen nem emelkedik felül. A ki a tudományt fejőstehénnek tekinti, melynek vajából egykor élni fog, abban soha sem lesz lelkesedés ideális czélokért; az ilyen meg is vagyonosod- hatik ugyan, de ha ez neki nem sikerül, ha nem érvényesülhet az életben, ha másokkal szemben visszamarad, boldogtalannak fogja magát érezni; míg ellenben az, a ki tudományos képzettségre tett szert, ha mellőztetések, csapások, szerencsétlenségek érik is, jellemének szilárdságából és ideális czélokért való lelkesedéséből fogja az elviselésükre szükséges támaszt meríteni. Az egyetemi polgár ne szűnjön meg soha ideális czélokért lelkesedni, ne hagyja el soha ama meggyőződését, hogy alapos szakképzettséghez csak általános tudományos művelődés vezethet; hogy a tudo- mán}rt magáért, ne a hasznáért becsülje nagyra; hogy az igazságot a belőle meríthető haszon nélkül keresse; hogy önzetlen szeretet és fogékonyság legyen benne
