A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza

37

ban ezen érvek nem győztek, s a személyes tandíjak eltörlésével nálunk a félévi állandó tanpénzek behozattak.

Ugyanezt a rendszert valósították meg azóta az osztrák és porosz egyetemeken is, csakhogy más beosztással.

Nálunk a befolyt tanpénzek a tanárok fizetéseinek és kárpótlékainak javítására és az újonan kinevezendő tanárok számára megszabott jutalék fordítására határoztatott; a régibb tanárok e helyett bizonyos százalékokat húznak; azonkívül az állampénztár és a magántanárok is kapnak bizonyos százalékot, végül egy ú. n. rezervált alap is teremtetett.

Ausztriában a szabályozás majdnem úgy történt, mint nálunk, de azon nevezetes eltéréssel, hogy a régibb tanároknak választására bízatott az új, vagy a régi rendszert elfogadni. Az eredmény az lett, hogy a nagy tandíj jövedelmeket élvező tanárok a régi tandíjrendszer mellett maradtak meg, különösen a fiatalabbak, mert kilátásuk van azt hosszú időn át élvezni, ellenben a kisebb tandíjjövedelmííek, s még a nagyobbakat élvezők közül is az idősebbek az új rendszert választották, mert fizetősök felemelésével a koruk miatt hamarább élvezendő nyugdíj magassága emelkedett.

A német államok közül a személyes tandíjat eddig csak a porosz egyetemeken változtatták meg, a többieken még fennáll. Azonban a porosz egyetemeken a változtatás lényege nem olyan, mint nálunk, vagy az osztrák egyetemeken, hanem oda csúcsosodik ki, hogy a személyes tanpénzek serkentése megmaradt, ezt ott igen fontosnak és a tanítási működés sarkpontjának tartották, azért meghagyták; csak abban lépett be változtatás, hogy a nagyobb tandíjasokat