A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd, melylyel a Budapesti Kir. Tudomány-Egyetem rektori székét elfoglalta Ponori Thewrewk Emil

94

PONORI THEWREWK EMIL

hatást tett reá: látta, hogy mennyire gyűlölt az a rendszer, melynek uralma alatt tanár lett, s azért daczára annak, hogy tartóztatták, 1860-ban állásáról leköszönt, s attól fogva 1873-ban bekövetkezett haláláig Prágában, utóbb Jénában, végre Lipcsében folytatta fényes sikerű pályáját.34)

Halder Konrádot sem lehetett rávenni, hogy továbbra is körünkben maradjon. Saját elhatározásából hagyta el hazánkat. Nem akart senkinek útjában állani. Természetesnek tartotta, hogy helyét magyar ember foglalja el.

Mikor 1861 elején megtudtam, hogy Bécsben van. mint hű tanítvány azonnal fölkerestem szeretett mesteremet. Asztalán a „Pesti Napló“ feküdt: Deák Ferencz volt az ideálja. Bécsben hivatal nélkül töltött idejét, mintha csak magyar tudós lett volna, a magyar n}7elvkincs rendezésére fordította. Bizonyítja azt barátjához Thomas Györgyhöz intézett levele, melyben így szól: „Jó ideje fárasztó módon a magyar nyelvkincs szétválogatásával foglalkodom. Ki akarom szedni belőle a nagyon is számos szláv, német és román s egy pár arabs meg perzsa elemet, szóval a mi nem eredeti magyar vagy altáji, s közérthető módon, nem ám egyedül a tudósok számára, hanem a politizáló közönség okulására is bemutatni." E jelentékeny nyelvtudomán}7i munkán, mely nyelvészeti kutatásainak határait rendkívül kiszélesítette, a mikor csak ráért, egész életén át dolgozgatott. Vajha — mondja Thomas — e becses, csakis tőle telhető előmunkálatok és gyűjtések kellő kézbe kerülnének.

Goethe szerint az igazságszeretet abban mutatkozik, hogy mindenütt megtudjuk a jót találni és becsülni. Azt is mondja, hogy a háládatlanság min-