A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd, melylyel a Budapesti Kir. Tudomány-Egyetem rektori székét elfoglalta Ponori Thewrewk Emil

92

PONORI THEWREWK EMIT,

s mikor az összehasonlító történeti nyelvtudomány módszerével ismertetett meg bennünket, Révait is szóba hozta. „Er batte das Zeug dazu“, így jellemezte ezt az epochalis embert; de jól ismervén Bopp, Pott és Grimm munkáiból a nyelvtudomány remek épületét. Révai fogyatkozásait is észrevette s azokra is figyelmeztetett.

Halder nemcsak kathedráján s otthon tartott privatissimumaiban, hanem szakirodalmunkban is szolgálta a nyelvtanítás és nyelvtudomány ügyét.

Több czikket közölt a Tanodái Lapok és Magyar Nyelvészet 1856. évfolyamában, az esztergomi főgym- nasium 1855-ik s az egri főgymnasium 1856-ik évi Értesítőjében.

Tanácsokat adott arra nézve, hog}r kell gymnasiu- mainkban a görög nyelvet tanítani, birálta a Finkey-, Soltész-, Kühner- és Szepesi-féle grammatikákat, figyelmeztetett a műszók helyes használatára, s a mi nagyon nevezetes, ő volt az, ki a magyar igeidők használatának kérdését fölvetette. Ez a kérdés oly harczot idézett elő Hunfalvy és Fogarasi közt, hogy a Magyar Tudós Társaság végre is a döntés érdekében pályázatot hirdetett, s tudvalevő dolog, hogy Szarvas Gábor Magyar igeidők czímű pályaműve nyerte el a koszorút.

Haldert nemcsak tanítványai szerették, hanem tudományosságunk akkori coryphaeusai is becsülték, nevezetesen Hunfalvy Pál és Toldy Ferencz. Csak egyetlen egyszer érezte magát kellemetlen támadásnak kitéve, mikor „De stultitia quorundam, qui se Ciceronianos vocant“ czímű névtelen füzet jelent meg. Azt hitte, ő ellene szól; pedig szerzője, a mostani egri érsek — a mint néhai Knauz Nándortól