A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Beszéd, melylyel a Budapesti Kir. Tudomány-Egyetem rektori székét elfoglalta Ponori Thewrewk Emil
84 PONORI THE WEE WK EMIL okt, 1-től a bölcsészeti kar dékánságát három évig viselte. 1844. augusztus 27. 0 Felsége a bölcsészeti kar proseniorává nevezte ki. 1846. január 3. az I. éves bölcsészhallgatók ünnepet rendeztek tiszteletére. Arany tollat nyújtottak át neki, melynek átvételekor igazán és jogosan mondhatta: „E kéz, e szív, az ész mindent a hazáért tett.“ Alig öt hóra reá jun. 13. meghalt. Junius 28. az egyetemi ifjúság addig szokatlan gyászünnepet szentelt emlékének, mely alkalommal Fejér (Vasvári) Pál, akkor I. éves jogász, megható beszéddel dicsőítette az elhunytat.30) Akármicsoda panasza van is a nyelvészetnek Horvát István ellen, megdönthetetlen igazság, hogy maradandó érdemei vannak hazánk történetében. Horvát István nyelvészkedése mindenáron azt akarta bizonyítani, hogy a magyar a legősibb nyelv: nemcsak a legkülönbözőbb régi népekkel rokonit bennünket, hanem még a paradicsomban is magyar neveket hall. A régi perzsákat, görögöket, itáliaiakat mind magyarokká akarta tenni. Az ugyan sehogysem sikerült: de sikerült a magyart tenni magyarrá. Kinek keze, szive, esze mindent a hazáért tett, kinek nevét báró Eötvös József, Szalay László, Deák Ferencz mindenkor tisztelettel emlegették, kinek Deák Ferencz indítványára az 1836. évi országgyűlés 2000 forint segélyt utalványozott, hogy anyagi gondoktól kiméivé annál inkább a tudományoknak szentelhesse életét, az a fáradhatatlan, szeretetre méltó férfiú csupa lelkesedést ihletett a fiatalságba, csupa nemzeti erényt és eszmét ültetett a fogékony szivekbe. Ez az ő érdeme: ezzel tett szolgálatot a hazának. Úgy de a milyen hasznot hajtott politikailag —
