A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Az egyetem története. Beszéd melylyel Herczegh Mihály a Kir. Magyar Tudomány-egyetem prorectori méltóságáról lelépett 1899. évi október hó 1-én
Azok közé a csendes és zajtalan munkások közé tartozott, kikre a mi hazánknak ez idő szerint oly nagy szüksége van. Azok közé a tudósok közé tartozott, a kik nagyok, a nélkül, hogy fénylenének s eredményeket vívnak ki, a nélkül, hogy hiúk volnának. És most Isten veled, te nemes jellem, ki bevé- gezted ténykedésedet, tudományos és hazafias munkásságodat a te legjobb tehetségid szerint. Fogadd a legmélyebb fájdalom és a legőszintébb részvét keserű könyeit, melyeket forrón szeretett hitvesed, gyermeked, kegyeletes tisztelőid, kartársaid és szerető tanítványaid hullatnak emléked fölött. Mert lelkűnkből szól a mi Arany költőnk, midőn azt mondja: „Oh szép, midőn a feledség nyomta földből Kisaijad a szív, az elporladott, Mint rom fölött a repkény, ha kizöldül — Es kegyelet sír reá harmatot! “ Isten veled! IV. Es most részemről nincs egyéb hátra, mint mély tisztelettel köszönetét mondani és pedig első sorban a vallás- és közoktatási m. kir. minister dr. Wlassics Gyula úr ő Excellentiájának, a ki egyetemi közgyűlésünket magas megjelenésével megtisztelni, kitüntetni mindig kedves kötelességének tartja s a ki nemcsak érzi és tudja, hogy mire van égető szüksége egyetemünknek, hanem azt a lehetőség határain belül meg is valósítja. Hálás elismeréssel adózom egyszersmint az egyetemi ügyek szakavatott, lelkes s mindenkor előzékeny, készséges osztályvezetőjének, dr. Tóth Lajos ministeri osztálytanácsos úrnak s egyben az egyetemi tanács ZÁRBESZÉDE. 63
