A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1897-1898 (Budapest, 1898)

Dr. Zsögöd Benő: Kari jelentések

82

A bevezetés után a szerző helyes elrendezéssel hat fejezetben fejti ki tárgyát. Az elsőben az irodalmi nyelvet, a másodikban a köznyelvet jellemzi; a többiben sorban tárgyalja az irodalmi nyelv s a közbeszéd között kifejlődött hangtani (ill. helyesírási), szótani, szókincsbeli és stílusbeli különbségeket.

A munkának gazdag tartalma széleskörű olvasottságra mutat. Megfigyelései helyes szempontokból indulnak ki. Az egész elég találóan s elég részletesen tünteti föl az írott nyelv s a beszélt köznyelv közti különbségeket.

Nem egy helyen talpraesett megjegyzéseket találunk, így a 7. lapon a hírlapirodalom két irányban (az irodalmi s a köznyelvre) való hatásának kiemelése. A 12. lapon a világnyelv (volapük) s irodalmi nyelv alakításának összehasonlítása. A 31. 1. s egyebütt az iró és beszélő közti különbség fejtegetése. A 162. lapon elmésen magyarázza a magánhangzók torlódásából, hogy némely nyelvjárás kerüli ezt a szabályos szórendet: nem vitte-e el. A 164. lapon érdekesen fejti ki, hogv a színmű nyelvében csak látszólagos a beszélgetésnek szaggatottsága és logikátlansága, melylyel a közbeszédet utánozza.

Viszont a munkának némely helyén tévedéssel találkozunk.

48. 1. Az egyén műveltségének ismertető jegyét a középiskolai végzettségben látja. Ez ellen számos néptanítónak tiltakoznia kellene.

99. 1. „o, u, ü után az l kihagyása általános.“ Ez nem áll; a keleti nyelvjárások csak bizonyos szókban hagyják ki az Z-et.

104.1. pontatlan a körmivel, népit-féle alakok meghatározása.

106. 1. nincs megmagyarázva (pedig könnyen lehet), hogv Petőfi miért követte éppen az alutt, mingyárt-íé\e szók írásában a kiejtést.

107. 1. „az a fa alatt“ (e h. az alatt a fa alatt) a szerző szerint »népnyelvi használat.“ Ez pedig aligha áll.

124. 1. azt állítja, hogy a mind szónak névelővel való használata (mind a vendégek) a németből került hozzánk. Ennek az állításnak alig van kellő alapja.

134. 1. ezt a szerkezetet: az ók fegyverük réginek mondja,