A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1896-1897 (Budapest, 1897)
Beszéd, melyet az 1896-1897. egyetemi tanévnek ünnepélyes megnyitásakor 1896. évi october 10-én a Királyi Magy. Tudomány-Egyetem ifjuságához intézett Kisfaludi Kisfaludy Á. Béla
Tisztelt egyetemi polgárok! Szeretett ifjú 'barátim! Egyetemünk szép hagyományai közé tartozik, hogy az év ünnepi megnyitása alkalmával, a mely kar az egyetem nagyságos Rectorát adta, mindig azon karnak dékánja intézzen néhány szót az egyetemi polgárokhoz. E szép és jó szokás révén sorban szóhoz jutnak az egyetem összes polgársága előtt az egyes facultá- sok képviselői, s mialatt kiki a maga szempontjából legfontosabbnak látszó eszméket és elveket igyekszik hallgatóinak lelkűkre kötni: mindeniknek ajkán az a mély ,és gondos szeretet szólal meg, melylyel ez a tanári kar az Alma Mater ölébe siető ifjúságnak úgy tudományos és erkölcsi, mint társodalmi és anyagi érdekei iránt is viseltetik. Ezen a réven jutott ma nekem is, mint a hit- tudományi kar ezidei dékánjának, a szerencse, hogy önökhöz, t. egyetemi polgárok, mindnyájukhoz, a mint itt e hagyományos ünnepen ifjú lelkűk bizalmas tekintetével az Alma Mater új képviseletén csüggenek, néhány szót intézhessek. Szerencsének mondtam; mert ha méltán megindult szivvel használta föl ezt az alkalmat annyi jeles elődöm: valóban kiváló szerencse jutott nekem, midőn 5* /
