A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem almanachja 1889-1890 (Budapest, 1890)
Beszéd melyet az 1889-1890. egyetemi tanévnek ünnepélyes megnyitásakor 1889. évi szeptember 15-én az egyetem ifjuságához intézett Schnierer Aladár
ismerhetné félre“ — úgymond Panier — „az élő szónak varázshatását, midőn a tudomány teljes birtokában lévő — annak minden részeiben kellően tájé- kozott tanár hallgatói felfogásához, tehetségéhez és szükségeihez mérve fejtegeti annak egész rendszerét és egyes tantételeit; kiemeli a nyomosabb — felvilá- gosítja annak nehezebb tárgyait? Itt egy-egy találó példa — ott a kétkedés óvatos, vagy a meggyőződés határozott hangsúlyozása világosabban szól a holt betűk ezreinél; a hallgatók emlékezete összeforr a tanár egyéniségével; szava nemcsak tanít, de lelkesít, buzdít is — és egy-egy felvillanó eszmeszikrájával világosságot deríthet egész tudományrészre, biztos irányát jelölheti ki a haladásnak — a kétkedés homályában tévelygő ifjú vándornak.“ A régiek mondatának: „Viva vox plenius alit“ még ma is meg van érvénye, igazságát megerősítik az élet minden köreiben tett tapasztalatok, melyek szerint az élő szó varázshatása az eszmék terjesztésének , a szellemi élet ébresztésének, a nemes tettekre lelkesítő buzdításnak leghathatósb eszközének bizonyult. Azonfelül a szóbeli oktatás bizonyos szellemi súlidaritást hoz létre az előadó tanár és hallgatói között. Az előadó igyekezete: mennél élénkebb visz- hangot ébreszteni hallgatói elméjében — folytonosan productiv tevékenységre serkenti szellemi erőit. Főleg pedig azon szellemi reflex, mely a hallgatók arcz- vonásaiból kisugározva azok lelki élete tüneményeit külsőleg kifejezésre juttatja, tájékozásul szolgáland a tapasztalt tanárnak az iránt: vájjon sikerült-e gondolatait hallgatóival megértetni vagy sem; és ha TANÉVMEGNY1TÓ BESZÉDE. 57
