A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem almanachja 1884-1885 (Budapest, 1885)
Beszéd, melyet az 1884-1885. tanévnek ünnepélyes megnyitásakor az egyetem ifjuságához intézett Rapaics Raymond
118 Di RAPAICS RAYMOND A ki biztos alapokra akarja fektetni jellemét, a vallásra fektesse. Ez az a sziklatalaj, melyen a valódi jellemnagyság gránit-temploma bizton felépülhet és vészszel-viharral bátran szembeszállhat. Hanem legyen az aztán vallás a szó igazi értelmében, azaz «nem pusztán valami elvont elmélet, vagy játszi felvillanás, vagy meddő érzelgés; hanem elv és törvény, mely napról-napra szilárdulván, az egész életre kihasson és annak egységes irányt adjon.»* Az eszmény tehát, uraim, melyet én magamnak egy pályavégzett egyetemi hallgatóról alkotok, s e szerint a czél is, melyre önöknek törekedniük kell, e kettőben nyer megtestesülést: valódi tudós, jellemes ember; de mert omne trinum perfectum, tegyük még hozzá: hazáját és királyát híven szerető polgár. Kell-e önöket, uraim, a haza szeretetére buzdítanom? Erre az édes kötelességre, melynek teljesítését szivünk legbensőbb érzelmei sürgetik és parancsolják? Ki ne szeretné hazáját? Ki ne szeretné azt a földet, a melyen született, a melyen él és munkálkodik s mely egykor hamvait takarni fogja? Ki ne kivánná lelke egész hevével, hogy hazája boldog, nagy és virágzó legyen? És az is lesz Isten áldó jobbja alatt, csak iránta való szeretetünk olyan legyen, a milyennek lennie kell: igaz, önzéstelen, áldozatra kész; nem ephemer elméletek, de az igazság és rend, az erkölcs és jog örök elvei után induló; nem hangzatos szavakban áradozó, de munkás tevékenységben nyilvánuló; mert igazak a költő szavai: * Simor J. bibornok, Magyarország herczegprímásának megnyitó beszéde a Sz.-István-Társ. 1884 márcz. 20-iki közgyűlésen (Beligio, 1884. I. 188. 1.).
