Zsoldos János: Aszszony orvos (Győr, 1802)

Első szakasz. A' Hószámról közönségessen - II. Szám. Helye, és úttya a' hószámnak

\Ä Hófzárntól közönségesen.

53

Ildik Szám. Helye és úttya a Hófzámnak,

Valamint más rendéiben a’ terméfzet- nek ; úgy a’ hófzám körúl-is történnek külö- nöfségek. Vágynak ’s voltak t. i. ollyanok, a’ kik minden negyedik hétenn , a’ helyett, hogy a’ méhvéredénnyei által tifztúltak volna , gyomrokból vért hánytak ; mások tüde- jekból vért köhögtek-ki, másoknak emeTzte- tekkel, másoknaknak vizelletekkel ment-el vérek; mások vért izzadtak, másoknak orrokból, ízemekból, emlőikből, febjekbol, fzömötsökbol , újjaikból ’s a’ t. hasonló ido- fzakafzba vér folyt ki: de ezek mind rend kívül való dolgok , minthogy rendeffen a’ méh edénnyei által kell ezen tifztúlás úttyá- nak lenni, azon terméfzeti tzélból, hogy így a’ vérnek azokra a’ réfzekre való gyűlése által az Alzfzonynem a’ férjfíval lejendo egybekelésre tsiklándoztattafsék , és az erek a" magzat tápláltatására lejendő fzűkséges megnyílásra előre alkalmatosokká téteífenek. Mihelyt a' test növésében kezd állapodni, azonnal kezd a’ vér bővülni, olajosodni, a’ nemző tagoknak fpongiás , és engedhetőbb réfzeire tódúl, fzőrt nevel, az emlőket domborítja , az érzékenyebb réízekbe meredést okoz, és a' máíik nemmel való öfzve -kelésre öfztö- nöz. Ez által a’ tsiklándozás által még jobban tódúl azon réfzekre a’ vér, meg-telnek a’ méhnek tekervényes verőerei, míg nem a’ méh üregébe fzolgáló végei meg-nyilat - D ő koz-