Zsoldos János: Aszszony orvos (Győr, 1802)
Bevezetés. A' közönséges orvoslás módjáról - II. Tzikk. Az izgató erő bövölködése miatt való nyavalyák - B. Az izgattathatatlanság miatt való nyavalyákról
Második Tzikkely. 5i got adni: az izgatóerötlenségbeli nyavalyákban pedig elöfzfzör keveset, azután többet többet, és gyakrabban. 5* Nehéz el - találni az izgattathatás, és az izgatás között való erányofságot; mindazonáltal ha az alkalmaztatott izgató fzer alatt az izgatóerötlen- ség^miatt való nyavalya enyhül, bátran nevelheted az izgatóerőnek mértékét: ellenben ha a* nyavalya még jobban öregbedik, a’ forróság nagyobb , az érverés gyengébb , febeífebb, hány , nyelve fzárad, ezek jelei annak, hogy az igatás nem az izgattathatáshoz vagyon alkalmaztatva, és így gyengítteni kell .az izgató fzereket, és ke- vesebbíteni mértékeket. 6. A’ lábbadozó állapotban - is ugyan azon tekintetből és módon kell a’ nyavalyákat orvosolni , a’ mint t. i. súllyán volt terméfzete, míg tsak a’ terméfzet’fegittség nélkül fzükölködik. 7. Ugyan azonn ember betegsége és ugyan azonn formájú betegség ma egy, holnap más neműre tartozhatik: azért-is nevenként és fpeciesenként a’ nyavalyákot Claflisokra határozni nem lehet zavarodás nélkül. E’ nem kár, sót hafzom U- gyan-is jaj annak, a’ kit nyavalyája nevére, nem pedig terméfzetére gyógyítanak. íme ezen forokbah rövideden le-rajzoltam közön- ségeífen a’ nyavalyákat, és azon pontokat előadtam , a’ mellyekből kell azoknak gyógyításokat kezdeni, folytatni: láífuk már czélom fzerént közelebbről az Afzfzonynemnek nyavalyáit külön külön, >f< D 2 ELSŐ
