Zsoldos János: Aszszony orvos (Győr, 1802)

Bevezetés. A' közönséges orvoslás módjáról - II. Tzikk. Az izgató erő bövölködése miatt való nyavalyák

Második Tzikkely.

37

teheti. Az Athéné beli Chilon örömébe fzör- nyű halált hóit, látván, hogy az ö fija, a’ kit a’ haláltól féltett, az Olympiai játékban gyozö- delmeskedett. Hajdan két Római Afzízonyok, Fijaik az ütközet után véletlen haza érkezvén , a’ kiknek az előtt hóit híreket vették, fzörnyű halált holtak. Tafsó Poeta, verseit edgy Hertzeg Kisafzfzony meg-ditsérvén, ö- rörnébe meg-bolonddít. Jénába létembe edgy idos korába férjhez ment Afzfzonynak nagy fokára Gyermeke lett, nehéz vólt a’ fzülés, az Anya-is, de kivált a’ Gyermek nagyon el- bádjadt, és holtnak láttatott lenni, mellyen az Anya igen nagyon kesergett: azomba fok dörgöléseink , és az orvoíi Régulák fzerént való élefztéseink közben el-fikoltja magát a' Gyermek, ezt az Anya meg-halván azonnal fzörnyi'i halált hóit örömébe.

A’ fajtalanság: — Ha valakinek mindég jól van dolga, lemmi bofzfzúság, ’s fzor morúság nem éri, konyhára, pintzére nem aggódik, efzik ifzik , kedvére műlat; végre vidámságát el - vefzti , rest, tunya, álmos , fenkivel nem gondoló Ember leíz belőle, és így mind magának, mind a’ társaságnak fzol- gálatjára alkalmatlan, mig-nem íinlodni kezd meg-fúl, a’ guta meg-üti, vagy vizibetegség- ben efik. Innét van az, hogy a’ ki Ifjúkorába kénnyen kedvére élt, mindenféle teíii gyönyörűségekben bujálkodott, közép idejébe már vén, társaságot kerülő, álmos, és enni- is reíielo, néha tsak itallal vén fás módjára C 3 ten-