Zlamál Vilmos ifj. dr.: A bonctan rövid kézikönyve (Pest, 1862)

Első Osztály. Egyesített csont- és szálagtan - Második szakasz. A csontok- és szálagokról különösen - Harmadik fejezet. A fölső végtagok csontjai

Második szakasz.

által összeköttetik. E tokszálag ered az ízgödröt körülfogó porc szegély (limbus cartilaginns) mögött, és végződik a fölkarcsont boncinyakán, a dúdorközti barázda felett hídképüen elhaladva. E barázdában fekszik a kétfejű karizom hosszú fejének ina, mely az ízületen áthaladva az ízlap felső széléhez tapad, a mint az ízű- letürbe lép a tokszálagot bélelő íznedvhártya rátürőd- zik és hüvelyképen egész ragpontjáig kiféri. Ez a legszabadabb ízület miért is kezünkkel testünk majdnem minden helyét elérhetjük.

C) Az alkar csontjai (oésa antibrachii) a párhuzamosan futó sing- és orsócsontból állanak.

a) A singcsont (ulna) a két előkarcsontok közül a hosszabbik; helyeztetik akis ujjnak megfelelő oldalán. Felső vastag és hátul érdes vége a horog- nyujtványt v. könyökcsúcsot (proc. uncinatus s olecranon) képezi, ennek mellső lapján a porco- zott nagyobb <S’-k ép ü-v. holdas gödör fcárit, sigmoidea s. lun. máj.) van, mely mellfelé az éles k o- szorúnyujtványban (proc. coronoideus) végződik. Ez alatt az érdes s í n g g ü m ö (tuberositas vln.). Az orsó felé álló lapon és annak fejecséveli összeköttetésre akissebb *8-k é p ü v. hóldasgödör (cav. sii/m. min.). A singcsont teste háromszögű, az or- sóielé néző legélesebb szél a singta raj (crista u ’n.). A csont alsó vége a fej ecset (capit.) képezi, mely küloldalán a 2—3"' hosszú s lefelé álló singkarc- nyujtványnnyal (proc. styloideus uln.)} — és alul kevéssé homorú, oldalt pedig domború ízlappal bir, a kéztő- és orsóvali összeköttetésre.

b) Az orsócsont (radius) az előbbinélrövidebb, fekszik a hüvelyk irányában. Felső végén, a vékony nya- kon (collum) ül a fejecs (capitulum)} mely por cozott.

88