Zlamál Vilmos ifj. dr.: A bonctan rövid kézikönyve (Pest, 1862)

Első Osztály. Egyesített csont- és szálagtan - Második szakasz. A csontok- és szálagokról különösen - Első fejezet. A fej csontjai

A könycsontok (ossa lacrymalia) mindenike hosszas négyszöghöz hasonló, a szemgödör belső mellső falát kiegészítvén, körittetik mindenik a homlok-, rosta- és állcsontoktól. Külső fölszinén az emelkedett k ö n y t a r aj (cris. lac.), mely alól a köny- h o r g a c s c s a 1 (hamuim lac.) végződik. A könyta- raj előtt a könytömlőárok (fos. sacci lacr.), mely folytatásában a könyorrcsatornává (can. naso-lacr.) lesz. Belső fölszine a mellső rostasejteket zárja.

Az alsó orrkagylók v. örvényes csontok

(conchae inf. s. ossa turbinata) az orrüregben fekszenek, az áll- és szájpadcsontok örvényes tarajaihoz tapadva. A külső v. állöböl felé néző fölszine homorú, a belső domború. Az alsó széle duzzadt s szabadon az orr- iiregbe függ, a felső éles, tőle a ki- s lefelé hágó, az állöböl nyílását szűkítő állnyujtvány (proc. max.) ered. Ez előtt a könycsont széléhez fölhágó k ö n y- nyujtvány (proc. lac.). Néha a rostahoroggal egyesülő rostanyujtvány (proc. ethm.) is jelen van.

Az ekecsont (os vomeris) páratlan csüllőképü csont, melly az orrüreg közepén a rostacsont függélyes lemeze, a felső áll- és szájpadcsontok közt helyeztetik. Felső széle szétterjedvén, képzi az ekeszárnyakat (alae vorn.), melyek az ikorrmányt veszik közükbe, az alsó az orrtarajjal egyesül, a hátsó szabadon áll, s a hátsó orrnyilást ketté — a két kortyokra (choanae) osztja. A mellső szél felső része a rostacsont függélyes

összekocodás által; 2-or mivel az orrcsontok létesítik , és 3-or mivel ugyan azon feladata van t. i. az orrcsontközfal- nak emelkedett ragpontjául felül úgy szolgálni, mint a felső állcsontok szájpadi nyujtványainak összekocódása általi orr taraj alul; 4-er felsőnek, mivel fölül van.

A csontok es szalagokról különösen. 23