Zlamál Vilmos ifj. dr.: A bonctan rövid kézikönyve (Pest, 1862)
Első Osztály. Egyesített csont- és szálagtan - Második szakasz. A csontok- és szálagokról különösen - Első fejezet. A fej csontjai
frontalis), mely a homlokcsont homlokrészén az orrtövistől fel és hátra a koszorúszél felé megy. A varratok közt mintegy szigeteket képezve, találtatnak önálló kis csontocskák, melyek varrat v. szö- köcsontoknak (ossa suturarum s. triquetra etc.) neveztetnek. A kutacsok. Mivel a koponyacsontok csontosodási pontokból fejlődnek, mi hasonnemü csontállomány közközepes liozzárakása által történik és igy a széles csontok szögletei utoljára létesülnek, azért van egy időszak, melyben a csontok összeütő szögletei közt még nem csontosodott s csak porc által zárt helyek maradnak, s ezek kutacsoknak (fonticuli s. lacunae) neveztetnek. Ily kutacs a falcsont minden szögletén van, és fekvése szerint homlok-, ny akszirt-, i k- s csecskutacsnak neveztetik. B) Az dbrázat csontjai. Az ábrázatot képző 14 csont közöl 13 a koponyával egy mozdulatlan egészszé köttetik össze; a 14 ik — az állkapocs — mozoghatóan, ízület által. A felsöállcsontok (ossa maxillar. sup.) helyeztetnek az ábrázat felső s mellső részén, —melynek úgy szólván alapját teszik — annak függélyes középvonalán alul egymással egyesülvén. Felosztjuk testre s négy nyujtványra. a) A test magába foglalván a Higmorféle űrt v. állöblöt (antrum H. s. sin. maxillaris) 3 fölszin- nel bir. A mellső v. ábrázati felület mellrül ki- s hátfelé domború. Felső szélén a szemgödör alatti lik (for. infraorbitale), ez alatt az állgödör (fovea max.), ettül hátfelé az állgümö (tub. max.) e körül az igen kis felső hátsö mederv. álllikak (for. 2* A csoniok- es szalagokról különösen. 19
