Zlamál Vilmos ifj. dr.: A bonctan rövid kézikönyve (Pest, 1862)
Második Osztály. Izomtan - Második szakasz. Az izmokról különösen - Hatodik fejezet. A felső végtagok izmai
Az izmokról különösen. 85 Hatodik fejezet. A felső végtagok izmai. A felső végtag csontjai közül a kulcscsont fedetik legkevésbbé izmok által, valamint a lapcsont tövisének széle s vállcsúcs, úgy hogy a kültakaron át ezen részek a vállcsúcshozi összeköttetésig tapintás által nyomozhatok. A vállcsúcs alatt a fölkarcsont feje a lapcsonttal egyesül, miáltal a mellkas külső s fölkarcsont belső része közt lefüggő karnál, mély zug vagy árok támad, melynek mellső falát a mellizmok, a hátsót a legszélesebb hát- és nagy görgetegizmok képelik, és ez hónainak (axilla) neveztetik. A mint á fölkarcsont a két allkarcsonttal egyesül, azoknak tenyér felületén a cse- kél lapos könyökhaj lás árkát (fossa cubiti) találjuk. A lap- és kulcscsontoni izmok. A kótalándzsás- v. deltaizom (m. deltoides), ezen háromszögű izom, széles alapjával a kulcscsont vállcsúcsi végétől, a vállcsúcs külszélétől és a lapoctövis nagyobb részétől ered, a vállízületet bevonván, a fölkarcsont kül- fölszine közepén lévő érdességhez rövid inas csúcscsal tapad. Az izom és a vállízület tokszálaga közt egy nyálkerszény (bursa mucosa) létezik. A főikart emeli. A tövisfölötti izom (m. supraspinatus) kitöltvén a tövisfölötti árkot, melynek egész fólszinétől ered, a vállcsúcs alatt elhaladván a fölkarcsont nagy gümöjé- hez tapad. A kart kifelé forgatja s kevéssé emeli. A tövisalatti izom (m. infraspinatus) elterjedvén az egész tövisalatti árokban, melytől eredetét veszi,
