Zemplén Géza: Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk (Budapest, 1915)

I. Hidrolizáló enzimek (hidrolázok) - Étert bontó enzimek

ZSÍRBONTÓ ENZIMEK ALKALMAZÁSA A GYAKORLATBAN.

61

riczinusolajsav, 4% protein, illetőleg szilárd anyag és 58°/o víz van. Az erjedés következtében tartalmaz annyi savat is (túlnyomó részben eczet- és vajsavat), hogy sav hozzáadás nélkül is végzi a zsírok hidrolízisét.

A 35—40°/o-nyi víz jelenléte a zsírbontásnál nagyon fontos, mert kevesebb víz alkalmazása mellett, a két egymással ellenkező irányba lefolyó reakczió egyensúlyi helyzete sokkal csekélyebb mennyiségű szabad zsírsav keletkezése után áll be.1

A zsírok enzimes bontása, nem tekintve a csekély költséget, mibe az enzim kerül, azért nagyon kedvező, mert különösebb berendezést alig igényel, bármilyen katlanban végezhető, továbbá a termékek tisztaság dolgában a magas hőmérsékleten előállítottakat felülmúlják.

A hasnyálmirigyből előállított lipázkészítményekkel is próbáltak már nagyban zsírhidroliziseket végezni. Azonban technikailag jól értékesíthető olyan eredményt, mely a riczinusenzimmel versenyezhetne, még nem sikerült elérni.

Saloláz (Amylsalicyláz).

A salólt, vagyis a salicylsavas phenyléthert hidrolizálja salicylsav és phenol szabaddá válása közben, a következő egyenlet értelmében.

OH . CgH4 . CO . 0 . CeHr, + H20 = OH . GH4COOH -f GHr,. OH

Továbbá a salicylsavas amyléthert is elbontja.

Az enzim előfordul a kutya- és szamártejben, továbbá a nők tejében. Ha kecskét malátával táplálunk, tejében nemsokára megjelenik a saloláz. Az ember és a marha hasnyálmirigye, továbbá az epéje, azonkívül számos szerv tartalmazza az enzimet.

Előállítására legalkalmasabb a marha májának kisajtolt leve, melyből a proteinek fölöslegét uranacetátoldatta! csapjuk ki. A kisajtolt lé helyett a 0 9°/o-os konyhasóoldattal, toluol jelenlétében készült májvag- dalék-kivonatát is használhatjuk. Ilyenkor czélszerű a folyadékot dialízis útján tisztítani. Túlsoká azonban a dialízis ne tartson, mert különben az enzimkészítmény ha'ástalanná válik, a mennyiben belőle egy diffúzióra alkalmas koenzim kioldódik. A hatástalanná vált enzimoldatot könnyen újra működésre alkalmassá tehetjük, ha májvagdalék főzetével elegyítjük, mert ilyenkor az elvesztett koenzimet pótoljuk. A saloláz koenzimje, mely alkoholban oldódik, étherben nem, valószínűleg epesavas sók keverékéből áll.

A saloláz kimutatására és mennyiségi meghatározására legkényelmesebb a salicylsavas amyléther bomlását figyelemmel kisérni és a szabaddá váló salicylsavat megbírálni.

Hatását a közeg g>enge lúgossága elősegíti; savak működését gyengítik. A hőmérsékleti optimum 20 és 37° között van.

1 A. Welter: Zeitschr. f. angew. Chem. 24. 38'. 387. (1911.)