Zay Sámuel: Falusi orvos pap
Azon Kérdések, mellyeket a' Betegektöl kell kérdezni
hogy az tsak lassanként legyen, külömben egél'z tüzbe hozódhatik a’ test. Főképpen akkor kell gyakorta innya, midőn a* nyelv fzáraz, és kemény, és a’ mjdőn ha az ember az ujját a’ nyelvére tefzi a’ betegnek, onnét fzáraron vefzi. ki. Melly gyakran megtörténik míndazáltal a* mai nagyra ment Orvosi tudomány mel- lett-is, hogy a’ falusi és más Seborvosok az illyen fzegény, betegnek nagyon hibáson Sa- létromos orvosfágot rendelnek. Es a’ helyett hogy a’ gyakori italról nem - is emlékeznek , valameliy híg orvosfágot adnak, hogy azt kanállal óránként vegye, melly annyit tefz, mint egy kanna vízzel akarni eloltani egy egéfzfzen tüzbe lévő épületet. E’ tsak ollyan helyre való, a’ hol a’ tűz moat kezd gyűlni. Az magán kívül való beteg, igen-is innya nem kér, azért arról nem-is gondolkodnak, hogy innya kellene adni, főt károsnak lenni hiizik, minthogy a’ Seborvos róla nem-is emlékezett, vagy taláru még meg - is tiltotta. Azért a’ felettébb való nagy hévfég , és az eő köveikezö fene, egyedül az italnak nem létele miatt kifzáraztya a’ nyomorult beteget. Valósággal fok beteget gyógyítottam már meg a’ falukon, tsak a’ bővön való ital, a’ külső hívesítő, és valami kevés belső orvosiaggal, mivel attól úgy-is irtóznak. Egyedül-is tsak a’ jól intézett italok enyhítik és hívesífik a’ forró nyavalyát. Velzedelmes azért
