Wolstein Amadeus János: A' marha-dögröl valo jegyzések (Bécs, 1784)

Tovább kívánom, hogy íénki ezen Mun* kába ne avatkozzék a’ Barmok Orvofa kívül, ki a’ házi-állatok Terméízetét isméri, ’s An- nyok ízavát érti ^ fenki egyéb ezt végbe nem viheti, mert tudatlan abban.

A’ mi ezen Könyvet illeti, erőm , ’s tehetségem ízerént iparkodtam, hogy abban a’ veszedelmes nyavalyákat, mellyekröl fzólok, le rajzoljam j a’ végre némelly fziikséges Dolgokról gyakran, és többfzör emlékeztem , a’ mint a’ Dolog meg-kivánta, ’s Tanitványimnak ízük- ségesnek álitottam lenni. Egy helyen meg-mu- tattam mennyire mentünk e’ Tudományban, má- futt pedig mi héjával légyen az, ‘s mire kellessék főképpen tekéntenünk, hogy azt tovább,’s nagyobbra vihefsük. A’ mit tehettem e’ Munkámban, el-nem mulattam, Bé-fejezem azért Tanitáfomat ama válaíztott mondáűal — olly Embernek Szavával, kinek Könyve minnyájok kezében meg-fordulhat: ámbár-is nem mindenről, de leg-alább fok bajokról itt Tanats adatik.

IS Elöl-Jtfro Befzéd.

ELSŐ