Wolstein Amadeus János: A' marha-dögröl valo jegyzések (Bécs, 1784)

Adná a’ Felséges Ur Iften , hogy bár Magyar-Házánk-is az Egeknek illy fzörnyü tsapáíit ne látta, ’s siirii könyhullatálival ne firatta volna: de fzerentsétlenségére abban károfodot leg-inkább, mellyel ötét az Egek-Ura egyéb Orfzágoknál böv-áldáiivai boldogabbá tenni látzatot; Marháiban tudni illik — termékeny földének leg-hafznof- fabb réfzében — leg- hireíTebb gyiimöl- tsében.

Siralmas volt bizonyára kedves Hazánknak ezen gyakor kárvaUáíiról anyai jaj-pa- nafzit hallani: de annál-is firalmasbb volt ízemlélni, hogy Hazafiai közzül mind ed-