Weszprémi István: A' kisded gyermekeknek nevelésekröl való rövid oktatás, mellyben elöl-adatik miképen kellessék azokkal bánni születésektöl fogva három esztendös korokig (Kolosvár, 1760)
lévén a’ dolog, nékem úgy tetfcik, hogy a’ Dajkának tik ti mind ez ideig még nem egyébben fog állani , hanem hogy a’ Gyermeket tiktaságban tartsa, rengesse, jádzodozzék, nyájaskodjék véle. Három Hónapoknak el töltte után mintegy meg-kívánja a’ Gyermek ofc- tán a’ vafiagabb Eledelt; de visgáljuk- meg azt-is minémünek kelletik annak lenni és mennyinek. Akárki el-hitet- heti bátran magával, hogy e’ dologban nagy Fogyatkozást találunk, ebbili vígyázarlanságbol kámtalan fok Gyermekek megbetegednek. Tsúfos bé-vett Szokása a’mindeneknek, hogy valamikor a’ Gyermek íir, úgy vélekednek , hogy annak Eledelre vagyon fziiksége, erre nézve napjában tiz£er tizenkétfter főt többfeor-is meg-Eop- tatják, ezt tselekeízik véle ÉjtEakán- ként-is. Ez olly közönséges és ízembe tűnhető Hiba , tsudálkozni lehet rajta, hogy éfzre nem véfzik az Emberek. Ha a’ Gyermeknek mozgására, B 4 kívánt Rövid Oktatu 23