Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
IV. A szaporodási viszonyok a régieknél
8 5 K3®— De nem sokára megint ellenmond magának, midőn a lydusok egy szokását emliti, mely korántsem szól szemérmességök mellett. Azt mondja t. i., hogy Lydia népénél valamennyi leány odaadja magát, hogy az által nászajándékra szert tegyen, a mit addig gyakorolnak, mig férjhez nem mennek, s ngy a sző szoros értelmében magukat kiházasitják. Hogy miként bírálandó meg szaporodási fogalmuk, ezen előadás után fölösleges megmondani. Valamivel jobb nézeteket tulajdonit e tekintetben a babyloniakuak, kiknél minden faluban évenként egyszer következő eset fordult elő: Ha a szüzek férjhezmehetök lettek — tehát figyeltek a nemzési érettségre — mindnyájokat összehozták és egy közös helyre vitték, mely a férfiak seregétől környeztetett. A hírnök erre a hajadonokat egymás után fel- hitta és áruba bocsátá; a legszebbikkel kezdte, s ha ez nagy áron el lett árusítva, a másod legszebbet felhivá, s igy férjliezmenetel céljából el lettek adva. A házasulandó babyloniak gazdagjai egymást iparkodtak felülhaladni és a legszebbeket kikeresték maguknak; a házasulandó közemberek pedig, kik nem épen szép feleséget kerestek, megkapták a pénzt rút h a- jadonokkal együtt; mert midőn a hirnök már bevégezte a szép leányok elárulását, előléptette a legrútabbat, vagy megcsonkítottat s árúba bocsátá, hogy bárkicsoda a legkevesebb pénzzel együtt feleségül vegye, mig az kapta, a ki a legkisebb összeggel megelégedett, e pénz pedig a szépek elárú- lásából befolyt; igy tehát a szépek szereztek férfiakat a rútak és nyomorékok számára. Senkinek sem volt szabad, leányát azon férfihez adni, kit maga akart volna, s az, ki a hajadont megvette, csak azon kezesség mellett vihette haza, hogy nem csak vett rabszolganőnek tekintendi, hanem, hogy valóban feleségül veszi; csakis akkor vitette haza; ha pedig az egybekelt pár ezután sem tudott egyetérteni, akkor a törvény a pénz visszaadását rendelte el. Meg volt engedve bárkinek idegen faluból is eljönni, s az árulásban részt venni. Eme szép, Herodot által elbeszélt törvény nem sokáig maradt érvényiségben és később bujálkodássá elfajult. Itt találkozunk tehát az államnak határozott törekvésével, hogy a szaporodást előmozdítsa és teljes dicséretünkkel üdvözölnünk kell azon gyakorlati intézkedést, mely arról is gondoskodott, hogy a rút és csonkított leányok is a szaporodásnak rójják le adójokat. Más oldalról adott leírása a babyloni uralkodóknak korántsem vezet a tiszta erkölcsiség s a nemi élet magasabb felfogására való következtetéshez. Még ős időben emlittetik Semiramis a mesés királynő mint a kéjhölgyek és eunuchok behozója; maga állítólag annyira volt buja természetű, hogy egy lóba majdnem a közösülésig beleszeretett. Nynias fia összes életét háremében töltötte. Aralius unokája szintén mozdította elő a nők uralkodását, valamint Armatrites unokája, ki a mellett hatalmas korhely is volt. Altadas kisunokája a derék atyja által összekapart pénzt kéjhölgyek seregével pazarolta el, valamint Mamitus fia szintén meg nem vetette ezen életmódot. Végre házának utolsó sarja, Sardanapal *), ezen épületet azzal koroölje meg és fogadja az asszony kezével együtt Lydia koronáját is ; vagy ölje meg magát kíváncsiságának büntetése gyanánt. E kategorikus aut-aut között azt tette Gyges, a mit sokan ma is tennének ; inkább elvette a bájos asszonyt, mint sem saját vesztét, s igy ö89-ben Kr. e. Kandaules trónját és házas-ágyát foglalta el. *) A történeti Assur-likhus (f 788 Kr. e.)
