Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
III. Csodahit, mystika, népgyógyászat
-«£* 45 IO a „görög“ szóval meg ma is fejezzük ki a földi szépséget, békés vidám alakulást s a tiszta isteni ihlet által megdicsőitetett művészeti elöállitást. Így tehát nem hiányozhatott, hogy a görögöknek benső együttléte az oly szépen és nyájasan alakuló természettel a művészetben tükrödzött vissza, s a művészetté vált természet közelebb hozta az emberhez. Művészet és természet egymást tanították, s karöltve mind jobban értették egymást és szépitöleg s megdicsőitőleff mentek át a görögök életének minden rétegébe.“ Mi e gyönyörű szavakban mondatott, annak annyiban van helyessége, a mennyiben a görög művészetet illeti; de lm Hirschel azt állítja, hogy a görögök vallása szinte át volt hatva ez ihlet által, a görög isteni világnak költői felfogásában túlhajt, mert Görögország istenei annyira voltak felruházva emberi hibákkal, hogy nem igen lehet őket eszményieknek nevezni. A görögöknél valamint összes életöket úgy gyógyászatuk kezdetét is az istenség fogalmával találjuk szorosan összekapcsolva, s miután minden üdvösséget csakis az istenek részéről lehetett remélni, nem csodálkozhatunk azon, ha a görögöknél azon törekvésök alapján, mely szerint a külvilág és saját belsejök minden egyes nyilatkozatában valamely istenség működését keresték, a polytheismus már korán az orvosi csodahitre is terjedt ki. Ekképen Görögország istencsarnokában a gyógyászat számos isteni képviselőjét találjuk, kik részint Homer és Hesiod által mint honi istenségek jutottak szerephez, résziüt pedig idegen nemzetek mythologiájából átvéve, többnyire uj névvel be lettek sorozva a hazai isteni családba. Zeusnak, az istenek fejedelmének, a világ kormányzatával annyi dolga volt, hogy a gyógyítás ügyeit illető osztályt nem lehetett ezenfelül még vál- laira rakni; igy jutottak tehát sajátlagos orvosi istenségek teremtésére, melyeknek tulajdon területeket kellett kiszabni, hogy azokon gyógyitólag működjenek. Ezen istenségek kultuszát sehol sem találjuk annyira kifejlődve, mint Görögországban, mert Róma csak a görögöktől vette át azok teljes leltárát. A más nemzetektől átvett orvosi istenségekhez mindenek előtt Isis és Osiris testvér pár tartozik; az utóbbi gyakrabban Serapis-nak is neveztetik. Isisnek különféle magyarázatait mellőzve, csak orvosi kultuszának ki D.< terjedése és jelentőségéről akarok itt szólni. Az Isis-kultus főleg nagy Sándor óta nagyon elterjedt Görögországban s később Rómában is akadt elismerésre. Ovid a szerelemről szóló könyvében Isist a szerelem tanácsadójának nevezi; szerinte templomaiban is szerelmi ügyekben közbenjáró, mit Propere és Juvenál is tanúsítnak, kik Isis templomait a fajtalanság házainak nevezik. Ennek alapján Ritter azt hiszi, hogy Isis titkos betegségekben is segítségért kéretett fel. Vájjon az Isis templomokban a templomalvás vagy az úgynevezett inkubáció kultusza üzetett-e, arról határozott adatokat nem találunk, de azt bizonyosan tudjuk, hogy az Isis templomok száma Görög- és Olaszországban roppant nagy volt. Rómában Isis temploma volt „juxta ovilia“ — a későbbi sz. Marcell egyháza — a „via lata“-ni, Juvenál szerint nem volt messze a „septis“, a víznek védkor- látairól (a merőé portabant aquas, quas spargat in aedem Isidis, antiquo quae proxima surgit Ovili); a „circus flaminii“-ban szinte volt Isis temploma, mely később a sz. Máriának szenteltetett, s egyik volt a „ via Appia “-n, mely később a sz. Nerinek lett szentelve. Serapis templomaiban az Aeskulap kultuszhoz hasonló eljárás követte- tett, s minthogy Serapis Aeskulaphoz hasonlóan mint szakállos, kígyóktól i
