Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
II. Aesculap és utódai
—®í> 34 'e'-?«?— mint már említem. Machaon első fiának. Nikomacliosnak szinte voltak utódjai, kik között körülbelül 700 évvel később szinte bizonyos stagirai Niko- maehost mint a fennebbi Nikomachos sarjadékát találunk. Egyenes leszármazása már ki nem mutatható. Orvos volt; II. Amyntas macedóniai király (f 369) udvarán élt, s mint orvosi kitűnősége mint egyetemes szellemi tehetségei miatt a király legnagyobb kegyelmében részesült, mihez nem kevéssel járult hozzá fényes herak- lida származása női ágon. mert Macedonia királyai férfiágon szinte voltak He- raklidák, Nikomachos az asldepiád származású — genealogice már nem lehet ezt bebizonyítani — Phaestias nevű féleségétől három gyermeket kapott, kiknek egyike az Asklepiádok öregebb ágának oly sarjadékává vált, ki az ifjabb ágnak leghiresb képviselőjével — II. Hippokratessel — bátran versenyezhetett. Neve Aristoteles. 381-ben Stagirán — Macedóniában — születve, atyja házában attól tanulta a gyógyászatot; később atarneusi Proxenosnak hallgatója lett és a szülői után reá szállt vagyon elköltése után hadi szolgálatba lépett. Itt nem jól érezvén magát, Athénben gyógyszeré szettel foglalkozott, talán hogy — Henninges véleménye szerint — nagyobb ismereteket szerezzen magának a füvekről. 367-ben, tehát 17 éves korában, Athénben Platót kezdte hallgatni. Oly kitűnő tehetségű és liilietlen tanulásvágyu volt, hogy Plató „ anagnosos4 -nak —- könyvtobzodónak — nevezte. A később hires Xenokratesről. egyik másik tanítványáról azt mondá Plato, hogy ennek sarkantyú kellene a tanulás alatt. Aristotelesnek gyeplő. Miután 20 évig Plato környezetében élt, Aristoteles elvált tőle, min Plato annyira szomorkodott, hogy ezt mondá : Aristoteles velem oly mostohán bánt, mint az anyányi csiliék anyjukkal. Plato halálakor, 347-ben Aristoteles mint az Athéniak követe Pellán volt macedóniai II. Fülöpnél. E küldöttségből hazatérvén Xenokratest találá Athénben mint Plato tanodájának főnőkét. Athént elhagyván, a Hermias nevű, vele barátságos viszonyban élt Atarneus uralkodójához fordult Mysiába, mire annak bukása után Mitylenébe ment, honnan II. Fiilöp 343-ban Sándor fiának nevelésére hitta meg. Itt a legmagasb megtiszteltetésekben élt Sándor trónra lépéséig. 335- ben Athénbe visszatérvén, a Lyceum egyik helyén iskolát állított fél, melynek azért lett volna neve „peripatetikus iskola“, mert a kertben sétálva, oktatta tanítványait, mások oda magyarázzák, hogy ily módon tartott volna előadásokat a megbetegedés után lábbadozott Sándor királyfinak. Athénből királyi növendékéhez levelet irt, melyben inti, hogy el ne feledje, miszerint Isten adta neki a hatalmat. Az Aristoteles és fenséges tanítványa között fennforgott viszony igen nemes vala. Sándor annyira tiszteié tanítóját, hogy atyja gyanánt szeretvén az ismert módon nyilatkozott : hogy atyjának életét, tanítójának az élet jó felhasználását köszöni. Tanítójának kedvéért az általa elpusztított Stagira várost, Aristoteles hazáját felépítő és midőn a hires természetbúvár Athénben állattant akart szerkeszteni, 800 talentumot küldött neki Sándor, hogy ez összeggel vadászokat és a természetnek tanulmányozásához szükséges állatokat bírja tartani. A tanító és növendék közti jó viszony akkor zavartatott meg, midőn Aristoteles az „Akroatae“ cimü előadásokat — a magasb és subtil bölcsé- szetről — reggel, az „Esoterika“ nevüeket este tartotta, mert ezen előadáso
