Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
II. Aesculap és utódai
geneal valószín A gyógyisten nevéből személyiségére vonatkozó következtetéseket akartak levonni. Némelyek szerint eredeti neve „hepios“ — a szelíd — lett volna, és csak Epidaurosnak Askles nevii szembeteg uralkodójának szerencsés gyógyítása után kapta volna Asklepios nevet. Kutforrásaimnak nem lehet szemrehányást tenni azért, hogy különösen akkor, midőn uralkodókról van szó, mesés személyeket nem vettek fel: mégis dacára annak, Epidauros királyainak névsorában egyetlen egy Asklest sem találtam. Epidanros alapítója az Argivok Argos nevű negyedik királyának tia, Epidanros; maga az alapítás Ivr. e. 1588-ba helyezhető. Ezen alapitó utódaira nem akadok. Epidauros neve még Pelops és Hippodamia fiai között található. Epidaurosnak Deukaliontól származó királyai között sem fordul elő Askles. Mások a nevet „askeles“ és „hepios“-tól származtatják; az első — .Askeletos“ — a „kiszáradt“-tál ellenkezőleg körülbelül jelenti azt: „aki nem enged kiszáradni“ ; mig tehát „skelet“-ben a nyavalyát, a halált véleményezték, „askeles“ alatt a gyógyítót, ki nem engedi a „vázzálételt“ stb. érthették. En ezen etymologikus kutatásokat és balmagyarázgatásokat fölöslegeseknek találom, mert azon körülmény, hogy az őskorban alig találunk itt-ott nevet, mely mai korban dívó vezetéknévnek jelentőségével bírna, könnyen azon hiedelemre vezethet, hogy az említett időkor majdnem összes férfiai puszta képzelődésalkotta mesés alakoknak tekintendők. Ha az etymologia nem képes arra, hogy ezen homályra némi világot vessen, annál kevésbbé teheti Aeskulap leszármazásának története, mely e sötétséget még gyarapítja s az adatok oly tömkelegébe vezet, melyből szellemi gőzerő segítségével sem lehet kijutni. A régi történelem minden lapja tanúsítja, hogy oly férfiakat, kik emlé- keze"előtti időben, a mindennapiságból kiemelkedve, hirt és állást tudtak maguknak kivívni, a csodálkozó utódok s annak krónikásai isteni leszármazás nimbusába burkoltak. Nem is volt tehát lehetséges, hogy nagy orvos, kinek cége alatt bizonyos céh által századokon át jövedelmes kultus űzetett, a régi tekintélyek e sorsának kitérhetett volna. Okvetlenül isteni atyától kellett származnia is ; igy természetes volt, hogy a régiek majdnem össze- hangzólag Aeskulapunknak atyjává Apollót tették, mert Apolló az istenek között az volt, kinek leginkább tulajdonítottak orvosi jelleget. Anyjával már emberi módon bántak; hisz az istenek fejedelme sem tartotta néha méltósága alattinak, halandó szépek bájain gyönyörködni. Némelyek tehát állítják, hogy Aeskulap Apolló fia lett volna; de anyját nem nevezik. Konstantinápolyi Eustathios (f 1194 Kj\ u.), Homer egyik magyarázója Stilbe-t nevezi anyjának. Ily nevűre, ki Peneos, arkádi királynak leánya volt, találtam én is. Ez Apollo által teherbe ejtetvén, Lapithast és Kentaurost, a hasonlónevü törzsek ősatyáit szülte. Aeskulapnak Chiron nevű tanítója és Phlegyas nevű nagyatyja pedig Stilbé-nek későbbi sarjadékai gyanánt neveztetnek ; ez által pedig, hogy tanitó és nagyatya, mint e nőnek későbbi sarjadékai említetnek, megszűnik azon föltevés, hogy Aeskulapnak anyja lett volaa. Rövid genealogikus áttekintés ezt legjobban illustrálja : 'V.-o£>i 21 <•>■ íi' düsííiícü ká'üj'FÍii’a i' ogikus szempontból akarom tárgyalni, miután az Ít^ó.' üséggel eddig orvos-történelmi kutatások tárgyát nem képe
