Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
I. A régi közegészségügyről
Rufinus-t az isteneknek megengesztelését esz közlendő működéssel (dictator clavi figendi) bízták meg. 86-ban megint járványra akadunk. A császári időkben többnyire háborús időszakokban találunk pestist és járványokat. Néhány ős- és ó-korból származó járványok e rövid említése után következő észrevételt kell tennem: .Az ember hamar megszokja maga körül látni a halál zajtalan és folytonos munkáját; nem igen ijed meg, ha a nép örökzöld életfájáról majd itt, majd ott, előbb vagy később lehullanak az elsárgult levelek és a földbe jutnak. Ez a dolgok szabályszerű menete, ez az inevitabile fatum, melyet halandó nem kerülhet el. De egyszerre, váratlanul mint a vihar a fák lombjain át, megragadja mint a láza nép idegeit s titkos borzadálylyal remegteti meg a legbátrabb ember szivét; a ragály a vész terjed az országban ! Ez is csak megint a halál; de idegen, titokteljes alakban lép föl, s fölkelti a tömegek ösztönét; azt súgja, hogy ez a halál nem illik a természet rendes háztartásába, hogy nem így kellene meghalni, hogy sötét hatalmak, önokozta hibák oldották meg e rémületes ellenség láncait!“ Sem alakilag, sem tartalmilag szebbet még nem olvastam a mi e tárgyhoz úgy illenék mint G-eigel e pompás szavai és csak kívánható, hogy a tömegeknek általa érintett ösztöne, mely a járvány fellépését önokozta okokban s hibákban keresi, mindig általános érvényességre emelkedjék! Szép szavaiban kifejezett hatása a járványnak az emberi kedélyre nézve, minden korszakban ugyanaz lehetett; de nem úgy volt ez a járványok okainál, terjedése s gyógykezelésénél. Peccatur intra muros et extra. A régiek ez irányban tévedtek s az ujabbkoriak el nem mulasztották a régi járványoknak oly jelleget adni, melylyel nem bírnak. A legtöbbek azon korszaknak kizárólagos jellegével ruházzák fel a járványokat, a melyben felléptek; mások szükséges, a természetből kiinduló s az emberi természet kifejlődését eszközölt sídyosbodásokat keresnek bennük, Maga a betegségnek jelleme — úgy mondják — folytonos metamorphosis utján ősbajtól mindig nagyobb fokra emelkedett volna; a legrégibb időkben egyáltalában csak a külső s később belső heveny betegségek uralkodtak volna, mig az ei-kölcsi romlással az idültek lettek az uralkodók. A régi időkben egyáltalában az embernek tenyészéletének köre jobban romlott volna meg, mig a lelki bajok fellépése csak az újabb idő szüleménye lenne stb. Ha csak az általam szándékosan még a mythikus időből átvett járványokra egy pillantást vetünk, eléggé láthatjuk, hogy ezeknek nem úgy kellett lenniük, s hogy fennebbi nézetek csak az íróasztalon kigondolt hypothesisek. A közegészségügy, a tömegek épsége rendes és rendkívüli viszonyok között korántsem önálló. Mint az emberi társadalom mozdonya szükségképen más a társadalmat elevenítő mozdonyok állásával függ össze; társadalmi és műveltségi viszonyok szerint igazgattatik, Azon körülmény, hogy az ókorban egyáltalában járványok felléptek, s hogy oly pusztító hatással voltak összekapcsolva, nem fekszik az akkori időnek roszabb természetű sajátságos jellegében ; nem is lehet bebizonyítani, hogy az ókorban több kosmikus-tellurikus befolyás járult volna eliez. Azon szempontból kell az ügyet felfogni, hogy a történetileg ismert idők kezdeté—<C> 15 Y?,e—
