Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

I. A régi közegészségügyről

13 r*■sereg fövezérségének változtatását is parancsolá úgy, hogy ez az aetoli Oxy- los nevű hercegnek lenne átadandó, mi az intéző erők fondorkodásai s a rongált egészségügyi viszonyoknak politikai kiaknázására némi világosságot vet.

Korinthban 960-ban Kr. e. bizonyos Archias élt, heraklida leszármazása miatt tekintélyes férfi, ki a szép Actaeon nevű ifjú bájaiba beleszeretett. Midőn az ifjúnak atyja, Melittos, Actaeon barátival együtt az Archias részéről fenyegető fifertőzésnek ellenállni akart, az ez által támadt zsibongásban az ifjú megöletett. Miután a hatóság e bűntettért nem büntette meg a tekintélyes Archiast, közben jártak az istenek, melyek roppant éhséget és járványt küldtek a városra. A tanács végett felkért jóshely azt tanácsoló, hogy Neptun isten haragját csak Actaeon halálának megboszulása által lehet elhárítani. A szintén jelenlévő Archias ezeket meghallván, nem is tért vissza Korinthba, hanem (az általa jól informáltatott) jóshelynek tanácsára Szicíliába ment, hol Syrakus-t alapította.

Syrakusban (körülbelül az ifj. Dionys idejében?) járvány tört ki. melynek elhárítása következő körülménynyel hozatott kapcsolatba: Bizonyos Cyanippus Bacchus kivételével minden istennek áldozott, mire a megharagitott isten oly nagy mámort küldött Cyauippusra, hogy mámorában sötét helyen Cyane nevű leányát teherbe ejtette. Midőn a „pestis“ kitört, Apollo jóshelye azt tanácsoló, hogy vérfertőzőt kellene az isteneknek áldozni, hogy hárítsák el a járványt. Cyane, ki az alatt rá jött, hogy atyja által ejtetett teherbe, a jóshely véleményét értvén, magát atyjával együtt megölte.

Lydiai Krösus király idejében (560—546) Delphiben járvány kitörvén, ezt büntetésnek tekintették, melyet az istenek azért küldtek volna, mert néhány delphii templomszolga az ismert meseköltőt, Aesop-ot meggyilkolták vala.

Az amphyktioni szövetségnek Krissa ellen viselt úgynevezett első szent háborúja alatt az ostromlók hadseregében járvány tört ki (595—586 Kr. e.) melynek elhárítására a jóshely parancsolá, hogy Kos szigetéről Neb- ros asklepiáda veendő.

430-ban Athénben a pestis tört ki, miután azelőtt más tartományokban fellépett vala. Épen a peloponesi háborúval egyidejű volt. (Henninges nagy Hippokrates életirásában járványokról szól, melyek Abderában, lllyriában, Pannóniában s környékében, Attikában s egész (Görögországban s Macedóniában uralkodtak s melyeket mind Hippokrates ismert volna. De miután ez 430-ban csak 30 éves volt, s ily korban még nem lehettek fiai, kik a gyógyászat gyakorlatában támogathatták volna, következtethető, hogy Henninges vagy csalódott, vagy hogy ezen általa említett s Hippokrates alatt fellépett áthéni járvány később dühöngött mint 430-ban. Hisz Thukydides nem említ semmit Hippokratesnek e tekintetbeni működéséről.)

Micipsa, Numidia királya alatt (149 —118) oly borzasztó járvány tört ki, hogy Numídiában 80,000 ember, az egész tengerparton pedig 200,000 áldozatául esett.

1lámában járványnyal és éhséggel elég gyakran találkozunk.

492-ben Geganius és Minutius konzulok idejében, Coriolan korszakában, éhség lépett fel.

466-ban a rómaiak járvány által akadályoztattak az egy évvel előtt megkezdett háború folytatásában. (Már 489-ben, Spurius Largius és Quintus Publius Camerinus konzulok alatt pestis emlittetik, melyről pedig nem minden forrás tesz emlitést.)