Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

I. A régi közegészségügyről

-®£X 7 oemlékek serégesen léteztek. (A via Appiában Nero orvosa, Thessalosnak síremléke volt, Sulpitius Verulanus és Raphael Volaterranus előadják, hogy e via-ban ép női tetemet láttak vala, mely el nem romlott kenőcs sűrű rétegével bevonva volt; az egyik a tetemet Tnlliolá-ének, M. Túli. Cicero leányáénak tartá, a másik nem nevezett nevet, hanem csak a hulla körülbelüli koráról nyilatkozott.)

A régieknek, főleg a rómaiaknak bujálkodási viszonyai számos önálló müvekben elég gyakran s oly kimeritőleg és kitünően ecseteltettek, hogy e sorokban erről mitsem szólok. De egyet még is ki kell emelnem, hogy a bu- j álkodás a rómaiaknál soha sem létezett, állami felügyelet nélkül. Sőt a legcsá- száribb erkölcsromlásnak idejében már azért is kellett állami felügyelet alatt állnia, mert meg lett adóztatva.

Caligula (f 41 Kr. u.) először a kéjhölgyek keresetére vetett adót, azon viszony szerint, a melyben ezek egyszeri használásért meg lettek díjazva ; vele megszűnt ez adóztatás, mig Heliogabál ezt nem csak kéjhölgyekre terjesztő ki, hanem még keritőkre, bordélytulajdonosokra s oly férfiakra, kik paederastiai célokra oda adták magukat. Alexander Severusnak (f 235) nem igen tetszett ezen adó, de annak dacára még sem tiltá el beszedését, hanem csak azt parancsold, hogy ne tétessék a nyilvános kincstárba, hanem hogy színházak és cirkusok kijavítására fordittassék. Ki lehet számítani, mily nagy lehetett ezen adó, ha oly óriási építmények fentartása és restruktiójára szolgálhatott.

Könnyebben kikutatható a rómaiak hadi hygienája mint a polgári.

A haderő kiegészítése rendesen a -dilectus" utján történt meg, mi az ujjoncozás, toborzásnak megfelel s a görögöknél „stratologia“, „katagrafe“ nevezetű volt.

A tulajdonképen itt közreműködő állami tisztek a hadtribunok voltak, kik két osztálylyal bírtak : voltak „juniores“ és „seniores“. Az előbbiek a lovagrendből származtak s korábban juthattak a tribuni méltósághoz, mint a plebejikusok, t. i. bevégzett öt stipendium után (stipendium = hadjárat, katonai szolgálat egyáltalában); az utóbbiak plebejikusok voltak, kik jól bevégzett stipendium után tribunokká lehettek. Lovasnak egészben tiz stipendiumot kellett leszolgálni, gyalogosnak 20-at. A 20 stipendium után elbocsátottakat veteránusoknak nevezték s elbocsátásuk neme szerint — a mint meg látjuk — megbiráltattak.

Az ujoncozás, vagy hogy az ott dívott kifejezéssel éljek, a dilect kettős volt : magukból a polgárokból s a Rómával szövetségben létezőkből. A polgárok vagy a lovasság, vagy a gyalogságnál szolgáltak.

Az első „nota“-t a gyalogságra tett kiválogatásra a kor adta; a hadi szolgálat kezdett a 17-ik évvel és 30 évig volt az ember hadköteles. Ezen idő alatt mindegyiknek kellett 20 stipendiumát leszolgálni. A ki le nem szolgálta, polgári tiszteletekből s nyilvános hivatalokból kizáratott; a ki tehát folytonosan szolgált, az stipendiumait 37-ik évében leszolgálta, azaz leszolgálhatta, de nem volt kényszerítve, hogy úgy tegye. A ki betegség vagy más baj miatt 46 évvel még be nem végezte stipendiumait, az még nem mentetett fel a hadi szolgálattól, hanem még 50-ik évéig behivathatott; csak ezen kor- ban szűnt meg minden hadkötelezettség, tekintet nélkül arra, vájjon valaki 20 stipendiumát leszolgálta vagy nem.

Második „nóta“ volt a „census“. A köztársaság fénykorában t. i. a népesség söpredéke be nem vétetett a hadi szolgálatra; a katonaság nem volt