Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)

i eh

X

tv Vv* VLTv **** ^\\ „

T 1 ®

i' \

3. SoksZor olly gyönge is még a fiatal orvos, hogy elveihez az élőit életek ellenében hil maradni nem képes. — Az ős korban már — minden művészét es tudomány, — löiféletekkel volt megszeplősíttetve, es ez, ma sincsen jobban! ha szinte van is nehány tiszta ío, melly e mezőn a kórókat s töviseket irtogatja, de a gyom mind a mellett is megterem; es fájdalom, a gyógyászat hajójába is bevette magát egy furdancs, melly részint a kuruzso- lók tudatlansága részint az orvosok túlságos félénkségén élősködve, össze-vissza furdálja s rongálja ama szép építményt! — Az előítéletek legközönségesebbéit jöszte Szeretett ügyfelem vizsgáljuk a betegágyánál, — hogy ekkép azoknak vészteljes eredményeit megismervén, csalárd szinöknek ne hidj. Kezdjük például a nőnem havi vér adózgat fisánál, hol mindjárt ezer meg ezer balvé- leménybe ütközöl: ime egy beteg szolgálónak nem akar hánytatót adni egynémelly — előítéletek hályogától megvakítatva , — mert úgymond épen tisztulása kezdődik; mi több még tán más bármiféle orvosságtól is remeg, mihelyt illy állapottal van ügye, haszinte a betegnek élete volna is a koczkán. — Megvallom furcsa vélemény támadt bennem a Zsidók bölcs törvényhozója, s a nagy Mahomed, Plinius, és Lucanus felől, kik a hószámos asszonynak mérges természetet tulajdonítottak volt, — melly állítmányt mondani is nevetséges, —de többen még ma is hiszik és vallják. De menjünk további iine a viaszhalavány arcz, s a testi és szellemi életkör zavargásai világosan kiáltják, hogy ezen gyönge lyán- ka szüzkörbüw szenved; a mindentudó anyókák bölcs tanácsa több ízben összeül, és a leánybaja öszves csoportját onnan eredvényezi: ,,mert a méh vonakodik havidóját lerovogatni“ — itt a vér sürü, s a méh tunya, — nagy bölcsen — az orvos által is kimondatik; és igy: $avó és méh szerek fognak használni; s ime isteniek:-