Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)

20

teidnek iránytűje egyedül a betegnek egészségé legyen: sehol sincs nagyobb különbség a vélemények közt, mint a gyógyászatban, pedig ezen isteni - művészet mindenkor csak egy volt, és csak egy maradand. Ott tehát, hol a gyakorlat mezején két elmélet áll egymás ellenében, kábaság volna a szörszálhasogatás, s te mint ifjabb lépj vissza szerényen; ha azonban gőgös ellenfelednek ferde elmélete gyakorlatilag alkalmazva a beteg egészségét koczkáztatná, illyenkor tűzzel vassal harczolnod kell az igazság és hasznos mellett.

6. Nehéz lesz még állásod az üdüli bajok gyógyítása , es kimenetelük jóslatánál is. Nagyon jól tudod , mennyire sikeretlenek a legtöbb hosszas betegségeknél a természetnek minden eró'lkedései; pedig kérlek, ezen hatalmas támaszától megfosztatva mit ér az egész gyógyniüvészet ? Kifogod-e kérlek az ujtan parányaival vagy — ha igen tisztelt egykori tanítónk szavaival élnem szabad: a gyógyzerek árnyékaival fogod-e mondom kiűzni azon ellenséget, melly a test legbelsőbb rejtekeiben ütött sátort ? vagy tán hiszed, hogy az e- gész gyógyszertárral elárasztván a beteget tökélyetesen eleget tevéi, a betegnek ismételt kihágásait számba sem véve? Vagy feltéve (de csak legritkábban engedve meg) feledhetnéd-e te némely gyógyithatlan bajoknak minden orvosi szerekkeli daczolását? — Illy esetben csak a tudatlanság vétke terhel, mert többet nem tehetsz, mint nyögött lélekkel ekkép sóhajtani föl: meg tettem a mit lehetek, többel művészetem nem bit. — Az elomondatoknál átalában felette vigyázó légy, mert ez, kivált fiatal orvosnak, igen vakmerő, és hálátlan föladat, — s ez oldalról legtöbb gyalázat fenyeget. Fontold meg mindenkor szerényen, hogy te tehetetlen, s hygea templomában vendég, a természetnek csak szolgája, nem pedig mestere vagy, aki, rejté-