Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)

Iß

nak azon orvosok, kik a betegség természetének megfejtésénél leginkább az üterekből indulnak ki; valamint azok is, kik tudósán nézgélve a vizelletet, ebbó'I húznak következést. A vizellet tán csak a vizkór- ság, sárgaságban és húgyvezető csatornák bajaiban szenyvedú'knél hiteles kútfő, egyebütt nagyon változékony, és ennélfogva igen csalárd; — igy a sorvado- zóknak legrendesebb vizelletekből kigyanithatná azon rút fekélyeket, mellyek az élet tűzhelyén dúlnak? vagy a csúzosoknak naponként üledékes vizelletéből megis- nierendede mindenkor bajukat? azt pedig hogy a vU zelletnek sziliét a rheum és cassia, szagát pedig a balzsamok és spárga mint változtatják meg, — említenem is fölösleges.

'J. Azon kétes kórjelekhez, mellyek a kissé vigyázatlanabb orvost megcsalják, tartozik a hányás is; ,,//« « betegség kezdeténél valamit mozdítani kell, mozdíts “ ez tanácsa a nagy Hippocratesnek, kinek szent vallása volt: figyelni a hatalmas természetnek intéseire. — Igaz ugyan, hogy a természet törekvései leggyakrabban iid- vesek , de mind amellett is kimerem mondani, hogy ezen hit lobogója alá én föltétien hűséget nem esküszöm, miután a dúcz-ideg rendszernek az összes élet — gazdaságával való barátságos szövetségét igen tisztelem, valamint a gyomorlob epe vagy hudkövek, bebonyo- lult vagy kiszorult sérvek, agynyomás vagy agyrázkódás, vagy pedig terhesség okozta csupán kórjeleneti hányást hánytatószerekkel előmozditani mindenkor visszaborzadok. — Az efféle kétes kórtüneményeknél sokszor gondolkozóba merülve felakadunk, s nem fogjuk tudni hamarjában mit tegyünk, ifjú barátom; il- lyenkor hidd meg tanácsosabb keveset, vagy épen semmit tenni, semmint hirtelenkedés által koczkáztat- ni betegedet, és habár a jótékony természet ujjal mu-