Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei

95

illetőleg ennek gőzét akkor is, ha az jóval nagyobb vagy kisebb higitási vagy melegségi fokot mutat mint rendesen bakteriákkali eczeterjedésnél szokott lenni. Platinporral 35°-nál nagyobb melegségi fokok mellett még erőteljesebben történik az eczetté válás, addig, mig végre explosio mellett a szesz lángot kap s vizzé és szénsavvá ég el.

E tapasztalatok is tanúbizonyságot tesznek amaz állításunk mellett, hogy az élő fehérnye, mi jelen esetben az eczetbakteriákban van, a meleget magába ap- ródonként, rendre és bizonyos mennyiségekben gyűjti s igy is adja ki magából, miáltal megakadályozza az erősen nagy fokú, vagy nagy mennyiségű, melegnek erőmüvi rogtönös hatását. Úgy, hogy az élő fehérnye e tekintetben a Davy-féle, vészt-hárító, lámpa szerepét játsza.

Ha az erjedő eczetet az élesztő eczetágyról leszűrjük, csak nehány nap múlva képes ismét erjedésbe indulni a szabad levegőn; de ha a levegőtől elzárva 5o°-ra melegítjük s ezután is a légtől elzártan tartjuk, az többé eczetbuzgást nem mutat. 5o°-nál nagyobb melegben ugyanis, Mayer Adolf szerint, az eczetbakteriák elhalnak.

A gyors eczetgyártásnál is ugyanazon bakteriák okozzák az erjedést, hol ezek a gyalu-forgácsokon rakodnak le. élnek és szaporodnak tovább.

Ezen eddig előszámlált erjedésnemek azok, melyek részletesebben vizsgálva és ismerve vannak. Ezek mindannyian már magában az ember emésztő czövezetében indulnak meg. és a hozzájok időnként adagolt tápanyagok és italok hozzájárulása következtében, rendesen és folytonosan fenn tartatnak. Ezen különböző erjedésben lévő vastagabb vagy vékonyabb folyadékok, egymás között különböző mennyiségi arányban és különböző erjedési fokminőségben, egymással összeágazva és elkeveredve. teszik azon erjedő massát, melynek az egész