Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei

hetnek. vagy a sejt bélfalának egyik-másik részére összpontosulván annak likacsain és csovecsein a sejtből ki is nyomulhatnak, s igy külső vagy belső előállás szé- rint a már meglevő sejtekből újabb sejtek származnak. Sok más esetben pedig megfordítva is történik az újsejt nemzése az által, hogy két külön sejtek, egyike a másikba hatolván, együtt egy harmadikat állitnak elő.

Már fennebb láttuk, hogy a gombák a levélzöldet tartalmazó növények és az állatok között átmenetet képeznek, és azt is tudjuk, hogy ezeknél az alaki változatosság oly nagy, hogy a botánikusok a gombafajok számát százötvenezerre is teszik.

Sokan az újabbak közül az élesztő-sejteket is a gombafajok közé számítják.

De tapasztalatunkkal leginkább megegyeztethető- nek véljük, e tekintetben, Karsten nézetét, ki azt állítja, hogy az élesztő-sejtek oly élő szervezetek, melyek az állati és növényi rendszeren kivül állanak, melyeknek alakját és természetét azon közeg határozza meg, melyben több ivadékon át élnek.

Tehát nézete szerint, az élesztő-sejtnek állandó szabványos alakja nincs. Hanem a protoplásma szemcséi, magcsái, a górcsövei látható legkisebb egységek, azok, mikből adott körülmények szerint az egyszerűbb alakú és összetételű sejtek, mint legalsóbb fokón álló növények, vagy más nagyobb vegy-összetételü, s többnyire meg- nyúltabb alakú sejtek, az úgynevezett vibriók és bak- teriák, mint legalsóbb fokon lévő állatkák lehetnek. E növényi és állati alak-elemek, különböző változatosságban, alkotják a különböző erjedésben lévő folyadékok élesztőjét, az élesztő-sejteket.

Bárminemű sejtek és sejtszövetek származása általában úgy történik, hogy azoknak megjelenése előtt, azoknak helyén, egyneműnek látszó, alkat nélküli, folyó vagy puha tömeg, az úgynevezett sejtképző anyag (Cyto- blastema). keletkezik, melyből a szemcsék, magcsák,