Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
II. A gyógyászat történelméből azt látjuk, hogy annak minden törekvései, ösztönszerüleg, az emberbenlévő élet-erjedésnek rendezésére voltak irányozva
50 kintette, mondotta és irta. Merész de nem győző, nagy de üres állításainak összehalmazott zűrzavarában alig találhatni egy önálló tiszta eszmét, mi sajátja lenne. Ilyen egy eszme tőle az, miszerint: nem csak az él a mi mozog, de él az is a mi nem mozog. Ilyeket a 16- és 17-ik század még többeket is mutatott fel, nevezetesen ángolhonban : Campanella Tamást, ki az ősanyag gyanánt tekintett melegből és hidegből származtatva a betegségeket, ezeket a megbántott életszellem nyilvánulatainak tekintette. Nézeteltéréséért 7-szer szenvedett a kínpadon és 30 évet töltött börtönben. Fludd Róbert a betegségeket a vétek következményeinek és az ördög munkáinak tartván, azokat a végre készült különböző imádságformák által vélte meggyógyíthatni. Dighy sympáthetikus szerekkel gyógyított. Greatrake kézfeltevéssel űzte el a fájdalmakat. Maxwell, mágnetizáló, pedig az emberekből a növényekbe és más állatokba bűvölte át a betegségeket. A természetben meg nem valósítható ily képzeletekben élt és működött Alesmcr Frigyes (1734—1815.) Bécsben és Párisban. Elébb az ásványdelenyességgel, később pedig a maga saját kezeiben képzelt, és általa ,.állati magnetismusnak“ nevezett, még hatalmasabb erővel hitte és hitette a betegeket meggyógyíthatni kézzeli érintés, simogatás és körüljártatás utján. Az állatban és emberben különben physikailag még eddig fel nem mutatható mágnetismus, épen úgy nem különbözhetik az ásvány-mágnetismustól, miként a physikailag kimutatható állati villany nem különbözik az ásványokban lévő villanytól. Mesmer az életerőt az állati mágnetismusban hitte lenni. Minden tévedései mellett mégis talált a természetbölcsészekben hivőkre, a könnyen élelmeskedő gyógyászokban utánzókra, és az unalom miatti kedélybetegekben elég magasztalokra. A testek közérzékelhető tulajdonságainak vizsgá-
