Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

II. A gyógyászat történelméből azt látjuk, hogy annak minden törekvései, ösztönszerüleg, az emberbenlévő élet-erjedésnek rendezésére voltak irányozva

nak, bizonyos anyagcsere melletti változását, az erjedésben lévő mustnak hasonló anyagcsere melletli erjedési állapot-változása, habar hézagosabban és egyszerűbb alakban is, de hüven mutatja.

Ezen oly sokban, mondhatni minden főbb vonásaikban, egyező tulajdonságok után. helyes következtetés mellett, nem vonható kétségbe az. hogy az ember egészségi állapota, vagy is életnyilvánulása. teljes joggal összehasonlítható az élő mustnak erjedési állapotával.

Mindkettő hasonló gondozás, ápolás és környezet behatása mellett rendes menetet tart mint egészség, vagy majd rohamosabb majd lassúbb mérvben nyilvánul mint betegség, változott erjedési eredmények felmutatása mellett.

A gyógyászat czélja az egészséget, vagy is szerintünk, az élő testben folytonosan meglévő erjedést rendben és közép fokban tartani, ha pegig rohamosabbá lett mérsékelni, vagy ha igen lassan és gyengén működik, s elszünni akarna azt elősegíteni.

A láz nem egyéb mint erjedés rohamosabb alakban és nagyobb, mondhatni, az egész testre kiható terjedelemben ; a hely leges gyuladások. lobjelenségek is ugyanazok, de kisebb terjedelemre, a testnek egyikmásik részére szoritkozva.

Az erjedni nem akaró musthoz csak nehány csepnyi erjedő mustot adva az csak hamar erjedni kezd maga is.

így a láz is mindig bizonyos helyleges lobból indul ki és terjed tovább.

Hogy lobos és lázas állapotban nagyobb meleg fejlík ki, és a nedvek elevenebb mozgásban vannak (nagyobb hő és sebesebb ütérverés sat.), azt mutatja az erjedő must is, melynél rohamosabb erjedésnél hagy óbb hő-fok és elevenebb mozgás mutatkozik.

De vannak betegségek, például rákos és köszvé- nyes vérvegyülésnél, melyek nagy részint láz nélkül járnak le ; sőt ily kóresetekben az anyagcsere a ren-