Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

I. A gyógyászati rendszerek történelmi rövid áttekintése

hallgatólag- két különböző irányban nyilvánult. Egyik a gyógyszeres másik a természetes gyógy rendszer.

A gyógyszeres gyógyrendszerrel tartók általában alkalmaznak gyógyszer gyanánt kisebb-nagyobb meny- nyiségben oly anyagokat is, minőket az egészséges ember egészsége fentartására, táplálékul vagy italul, rendesen nem használ. Ezen gyógyeljárás mellett közvetve vagy közvetlenül a betegrész, illetőleg maga a betegség ellen lép fel az orvos és oly gyógyszereket is nyújt a betegnek, melyeknek következtében, tapasztalatból Ítélve remélheti, hogy a betegség maga kisebb fokra és kisebb térre fog visszahúzódni, míg végre elenyészik. E mellett használnak a gyógyszeres gyógymód barátai étel- és életrendet, s más természetes hatá- nyokat is.

A természetes gyógyrendszer ellenben semmi oly anyagot gyógyszerül nem ad a betegnek be, mit az ember egészségének fentartására rendesen használni nem szokott. Az ételben, italban és életben oly rendet és hatányokat alkalmaz, melyek különben is az egészséges ember által, tudva vagy nem tudva, az egészség föntartására vagy gyarapítására használtatni szoktak. Minők például az étrend, viz, levegő, fémy, meleg, hideg mozgás, nyugalom sat. A gyógyszereket általában mint az emberre nézve idegen és mérges anyagokat, miket maga a test is ha bevette kiküszöbölni törekszik , megveti.

E rendszerrel tartók úgy vélekednek, hogy az életerő kétféle irányban működhetik. Vagy a tápszereket áthasonítja, szövetekké, a test részeivé változtatja, és ez az egészséges állapot; vagy a fel nem használható idegen anyagokat, mik a testbe jutottak, eltávolítani törekszik és ez a beteges állapot. Állításuk szerint tehát, minden gyógyszer egy betegséget idéz elő, a mennyiben a testet részint megtámadja, részint a kiküszöbölés munkájával kifárasztja. Már pedig midőn az

2*

— 19 —