Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
IV. Az ember egészségének és betegségének mibenléte a benne lévő erjedések minőségében van. A láz, lob, hőfok-változások, ütérlökési, légzési, kiválasztási rendellenességek, valamint a szervi működések zavarai és az öszszeesés is csak egyes jelei a betegségnek, úgy, miként bizonyos hőfok, összetartás, ruganyosság, zsong sat. is jelző eredményei az egészségnek
135 A test vérfolyamának, s ezzel együtt a melegnek’ ezen hullámzása ismétlődhetik egy vagy több napi időközökben, kisebb-nagyobb mérvben, s váltóláznak neveztetik. Az ilyen váltolázi rohamok ismétlődései az élesztő szervezeteknek, mik között némelyek mozgatta- tás miatt is kiveszhetnek vagy elgyengülhetnek, és egyéb erjedési anyagoknak s behatásoknak megújulásától függenek. Ezen váltóláz-roham is, mint általában minden betegség, kétféle alakban nyilvánulhat. E kétféle alakok egyike a hidegségnek, melegapadásnak vagy fázásnak jelensége, melynél a hültebb részekben az erjedésnek hanyatlása van, másika pedig a melegségnek nagyobbodása vagyis a láz, melynél az erjedésnek élénkebb volta mutatkozik. A láz tehát nem egyéb, mint az élötestben lévő erjedésnek a szokottnál magasabb jokozata, mely aszerint, a mint a testnek egyik vagy másik meghatározott részére vagy szervére szorítkozik, ezen szerv vagy rész lobjának vagy gyulladásának is neveztetik. Az élénkült, fokozott erjedés viszont, egy meghatározott helyből kiindulva nagyobb meg nagyobb terjedelmet vehet és végre, az egész testre kihatva, lázzá vállhat. Eszerint a lob, egy helyleges lázas állapot; a láz pedig, a testre általában kiható lobos állapot, mely többkevesebb ideig tartván egyik vagy másik szervre hely- legesittethetik inkább. Az élénkebb fölerjedéssel az illető véredények tágulása. lazultsága; a vér szabadabb, gyorsabb menete; a hőfoknak emelkedése; a lefogott élesztősejtek fellazulása , élénkebb tenyészete és bujább szaporodása, tehát az élénkebb légzés és vegyfolyamat eredményeinek nagyobb mennyisége mutatkoznak, annyira, hogy a. testre vagy ennek bizonyos részére szoritkozó erjedés önmagában, miként már fennebb láttuk, elfojtódhatik
