Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)

I. Mérges vegyi temékek - 3. Mérges fémek

4»

ahhoz a modern méregkeverők is, mint azt a hódmező- vásárhelyi és zsebelyi, knézi nagy pörök mutatják. Talán éppen ez az oka annak, hogy a mérgezésekkel foglalkozó orvosok, törvényszéki vegyészek mindig oly nagy figyelmet fordítottak erre a méregre és valóban elmondhatjuk, hogy egy méreggel szemben sincs annyi védőintézkedés, mint az arzenikummal szemben és a kémikusok pedig ennek a méregnek még csekély nyomait is ki tudják mutatni a hullarészekben.

A gyilkossági mérgezésektől eltekintve, aránylag nem gyakori az arzénmérgezés. Öngyilkosok nem szívesen nyúlnak hozzá és a mindennapi életben inkább a krónikus mérgezések a gyakoriak, de kevésbbé veszedelmesek. A heve- nyés mérgezések 40—50%-a halálos.

Arzénmérgezések történhetnek magával a színarzénnel (légykő), amely fémes fekete színű és megtörve a légypapirosok, patkőnymérgek készítésénél szokott igénybe vétetni ; az arzénessavval vagy köznyelven arzenikummal, amely fehér, porcellánszerű* darabkákban vagy sárgás fehér por, ú. n. méregliszt alakjában fordul elő a kereskedésben és a kártékony vadak, patkányok, egerek mérgezésére gyakran használják. Gyógyszer gyanánt is sokszor rendelik az or-