Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)

I. Mérges vegyi temékek - 3. Mérges fémek

28

/i aró kén- ső-sók.

1

i

]

<

í

i

t

ronetek.

<

Egyébiránt e mérgezés ma a kéneső-kúrák használata mellett eléggé ismeretes, s kezelése az orvosra fog tartozni.

A maró kéneső-sók közül legveszedelmesebb a szublimál, amit az orvosok sebmosó folyadék gyanánt használnak és mint ilyen igen gyakran kerül az a közönség kezébe is a kellő elővigyá- zati szabályok betartása nélkül. Az ilyen folyadékot rózsaszínűre szokták festetni, hogy a vízzel összetéveszthető ne legyen. A szublimátos üvegen rajta kell lenni, hogy mit tartalmaz és hogy tartalma mérges. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen folyadékot jól elzárt helyen kell tartani, s hogy ennek elmulasztása büntetendő, vétkes könnyelműség. Még nagyobb veszedelmet rejtenek magukban a rózsaszínű, kis korongalakú szublimál-pasztillák, a melyekből egy darab is halálos lehet. Gyermekek ezt cukornak nézhetik és hogy rajta ne kapassanak rossz íze da- :ára mohón lenyelik. Ezen kívül a sárga kéneső- ■)xíd, a vörös higanyjodíd és a fehér ammoniás \énesők}oríd használtatnak gyakrabban a gyógyírban és kerülhetnek a nagy közönség kezeibe.

A maró kéneső-sók a bevétel után csaknem izonnal erős gyomorfájdalmakat, undort, hányást okoznak. A szájban undorító fémíz uralkodik,