Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)

I. Mérges vegyi temékek - 3. Mérges fémek

2Ó

Kéneső

gőzök.

T ü letek

vagy annak nehezen oldódó sói (kálóméi, zinóber) jutottak a szervezetbe és megint más, ha az úgynevezett maró kénesősók vitettek be. Míg az előbbi esetben a súlyos hevenyés tünetek (dizentéria, összeesés, görcsök) teljesen elmaradnak, vagy háttérbe szorulnak, addig, ha maró kéneső sót vett be valaki (p. szublimátot), a gyomor és bél felmaródásából és a vese megbetegedéséből származó tünetek lépnek fel nagy hevességgel.

Maga a kéneső és a zinóber nem is mondhatók mérgeseknek, ha a szájon át jutottak a szervezetbe ; rendszerint hamar és változatlanul kiürülnek. Kéneső-gőzök azonban belehelve vagy a bőrön keresztül hatolva súlyosan mérgezhetnek. A kuruzslásnak az a módja, mely szerint a mezítelen beteget vizes lepedővel letakarják és széke alá zinóberrel meghintett parazsat dugnak, sok áldozatot követelt már. A hőmérők és barométerek készítői, tükrök foncsorozói is ismerik a kéneső mérgezést és védekeznek ellene. A lakásban észrevétlenül eltörött hőmérők, nedves falon, kályha közelében álló rossz tükrök is okoztak már elég bajt, mert a kéneső már közönséges szobahőmérsékletnél is párolog és gőzei megfertőzik a levegőt.

Az ilyen mérgezés első és igen jellemző