Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)

I. Mérges vegyi temékek - 1. Maró savak

iS

Savmérgezéseknél első és főtörekvésünk, hogy a sav maró hatását megszüntessük, s ezt elérhetjük azzal, ha a savat erősen felhígítjuk vagy valami lúgos anyaggal közömbösítjük. Célszerű lesz tehát és mindig hamar végezhető: nagy mennyiségű hideg víz itatása. Hánytatásra rendesen nincs szükség, mert a hányás úgy is beáll ; sőt mivel az ismétlődő, kimerítő hányás a beteget nagyon megviseli és a gyomor ezen erős mozgásai nagy kínokat, esetleg gyomorrepedést okoznak, még inkább csillapítani kell a betegek heves hányásingerét jéglabdacsok nyeletésével, a gyomortájra alkalmazott jeges borításokkal.

. 'Ellenszerül, azaz a maró sav megkötésére igen célszerű háziszer lesz a híg szappanos víz, a tojás fehérje, tej; míg krétaport, falról lekapart meszet, összetört tojáshéjat, szódát, bár igen jó ellenszerek, csak óvatosan, egyszerre keveset (j—, kis késhegynyit) adjunk, mert az ezekből fejlődő szénsavgáz esetleg megrepeszti az itt- ott vékonyra mart gyomorfalat. Ideális, de már csak a gyógytárból beszerezhető ellenszere a savaknak az égetett magnesia vízzé.] keverve. — Meg kell azonban jegyeznünk, hogy karból- vagy sóskasav- vagy krómsav-mérgezésnél ha

Első teen- iőink.

Ellenszerek.