Vámossy István dr.: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet (Pozsony, 1898)
VIII. Fejezet. Intézetünk újjászületése 1830. A polgári ápoló intézeti egyesület alapítása. Vetsera Bernát. Uhl Károly. A "Bau-Verein". Az intézeti templom alapkövének letétele. V. Ferdinánd kegyessége. Az alapkőbe elhelyezett emlékirat. A templom harangjai, belső berendezése. A templom tornyának keresztjébe elhelyezett emlékirat. Az intézet és temploma 1830 végén
VIII. FEJEZET. bőkezűsége buzdító például szolgál sokaknak, hogy az intézet építési tőkéjét gyarapítani siessenek. Hálával emlékezünk meg a fejedelmi kegy e megnyilatkozásáról! Budnay, Magyarország herczegprimása s több főúr, követve urunk királyunk nemes példáját, nagyobb összegekkel sietnek intézetünk segítségére. Ubl Károly, a templom administrat or a, 1800. tavaszán egy: „Über die früheren Schicksale und den jetzigen Bestand des Bürgerspit ales und der dazu gehörigen Kirche zum hl. Ladislaus in Pressburg“ czímű füzetben fordult Pozsony város polgáraihoz, előadván abban intézetünk alapításának, fejlődésének menetét, kérve kérve a város lakóit, ne engedjék ezen ősrégi, a felebaráti szeretetnek szentelt helyet elenyészni. Eloquentiájának egész tüzével, lelkének egész hevével fordul a pozsonyi polgársághoz. „Sok alkalommal s nagy mértékben mutatták be a pozsonyi polgárok igazlelkűségüket — így szól Uhl felhívásában — a háború sanyarúságaiban, tűzveszedelmek idején s egyéb különböző alkalommal megmutatták, hogy embertársaikkal szemben jó keresztények; sok jótékony egyesület s intézet kebelében nyilatkozott meg példás módon a polgárságnak a jó és szép iránti szeretete. Most arról van szó, hogy egy nemes, magasztos terv valósuljon meg, mely túl fog élni bennünket s utódainkra száll. Meg akarjuk mutatni, hogy felebaráti szeretetünk igaz és benső. Senkisem tudja közülünk, hogy mi sors vár reá; senkisem tudja, váljon egykoron nem szorul-e idegen segítségre, váljon nem kényszerül-e békés hajlékot keresni egy intézetben, melynek alapításához maga is hozzájárult.“ Uhl Károly füzetében azonban nem csak az erkölcsi momentumot tolja előtérbe, meg van benne az érzék az egészségügyi követelményekkel szemben is. Valóban csodálkoznunk kell, hogy a pozsonyi polgárság emlé72
